Timiék Northamptonban

Március közepén meglátogattak minket Timi barátnőmék (Timi, a férje, Zoli, és a kislányuk, Fruzsi). Már belekezdtem erről egy bejegyzésbe, de olyan sehogy nem ment róla az írás. Mit írjak, hogy voltak Londonban, meg shoppingolni Milton Keynes-ben? Aztán jött a szikra, hogy megkérdezem Timit, van-e kedve írni neki egy beszámolót. És volt! Szóval íme, Timi vendégposztja a kis-nagy-kalandon. :-)

"Az angliai utunk éppen olyan volt, amilyenre számítottunk, és amilyennek szerettük volna. Pozitív élményekkel és feltöltődve értünk haza, ami épp jókor jött. Ha nem mentünk volna, szerintem most lelkileg és fizikailag is nagyon a béka feneke alatt lennénk (én legalábbis biztosan). Nagyon kellett nekünk most ez a kimozdulás, a problémáktól való eltávolodás. Azóta is kicsit messzebb érezzük magunktól a problémákat, a félelmeket, vidámabbak a napjaink. Fruzsinak szerettünk volna adni egy nagy élményt, amire emlékezni fog már, és ez szerintem sikerült is. A repülőutat nagyon-nagyon élvezte, egy picikét sem félt, és teljesen felizgatta a dolog, mert be nem állt a kis csivitelő szája egy percre sem. :-) Valahogy az egész kirándulás alatt úgy látszott, hogy sohasem képes elfáradni. Fent volt sokáig a felnőttekkel, nem volt nyafogós, fáradtságnak semmi jele nem látszott rajta, pedig igencsak sűrűek voltak számára a napok, és azért még csak egy nagycsoportos óvodás. Danival is nagyon hamar összebarátkoztak, ami mindenkit meglepett, mert nem az az anyáskodó, kicsit gyerekeket babusgató típus.

Megérkezésünk másnapján azonnal egy nagy túrába fogunk, és megnéztük Londont. Az idő kicsit mostoha volt, de ha kicsit fázva is, a legfontosabb nevezetességeket meg tudtuk nézni Londonban. Persze párszor még vissza kell menjünk, hogy mindent megnézhessünk, ami érdekel bennünket. :-) Fruzsi nagyon szuperül bírta, csak késő délután ütközött ki rajta a fáradtság, ami nem is csoda, hisz nagy tempót kellett diktálni, hogy sokminden beleférjen a napba.

A Buckingham palota előtt

A Tower-nél

Szombat már egy kicsit könnyedebb volt. A kicsit mostoha időjárás miatt úgy döntöttünk, hogy játszóházba visszük a gyerekeket. Hát ez nagyon jó ötlet volt, mert mindkét gyerek nagyon jól érezte magát, hisz közösen itt is jobb a játék. (Szerintem Fruzsinak ez Londonnál is jobban tetszett. :-)) Délutánra már az idő is kegyeinkbe fogadott és meg tudtuk nézni Northampton belvárosát, ami nem nagy, de nagyon hangulatos és emberi léptékű, élhető hely.

Mindenki csúúúsziiiik!

Northampton belvárosában

Kézenfogva

Már itt is kezdtünk kicsit vásárolgatni, de az igazi shopping csak másnap következett Milton Keynes-ben. Enikőék segítségével már tudtuk, hogy hol érdemes szétnéznünk, és tényleg érdemes volt! A gyerekeknek nagyon sok szép és olcsó ruhát sikerült beszereznem a nyárra. Fruzsi imádta ezt, mert igazi csaj lévén nagyon szeret öltözködni. Azóta már fel is vett pár darabot az oviba, és büszkélkedik benne a barátnőinek, azok nagy irigységére. :-) (Idézek egy párbeszédet, amit Zoli hallott: Fruzsi: Nézd, milyen övem van! Barátnő: Hol vetted? Fruzsi: Angliában. Barátnő: Gondoltam.... (Ehhez hozzá kell képzelni egy sokatmondó hanglejtést is. :-))

Szóval a shoppingolás nagyon jól sikerült, persze a boltok többségét azért nem a mi pénztárcánkhoz szabták, és nem úgy kell elképzelni, hogy csúcsmárkás ruhák sokaságával jöttünk haza, de nekünk teljesen  tökéletesek a dolgok. 

Hétfőre még terveztünk egy utat Birmingham-be (ami eredetileg Cambridge volt), de addigra már olyan sokat áztunk és fáztunk, hogy nem volt kedvünk újra fagyoskodni. Hát, erre egész hétfőn hétágra sütött a nap. :-) Így tervezzen mindenki előre Angliában! De egyáltalán nem telt rosszul a nap. Így legalább egész nap együtt tudtunk lenni Enikőékkel, kisétáltunk egy csodaszép parkba (Abington park), ahol a gyerekek megint szuperül eljátszottak a játszótéren. Délután még egy kis vásárlás a Tesco-ban (persze előtte ki kellett próbálni, hogy fér-e még valami a bőröndbe :-)), aztán véget is ért a kintlétünk egy kellemes, fini vacsival Enikőéknél.

Enikőék nagyon jó házigazdák. Rengeteg segítséget kaptunk az eligazodásban, utazásban, és ha Jusztin nem magyaráz el mindent ilyen pontosan, még lehet, most is ott kóvályognánk valahol Milton Keynes-ben :-). Ezen túl pedig mindig a kedvünket keresték mindenben. Ezt nem győzzük elégszer megköszönni. Jó, hogy ennyi kilométer távolság ellenére is sikerül fenntartani a barátságunkat! És hiába a távolság nagy, és szomorú, hogy nem tudunk túl gyakran találkozni, de nagyon jól döntöttek, hogy elmentek. Számukra, az ő helyzetükben ez volt a legjobb döntés. Egy nyugodtabb, kiszámíthatóbb világban élnek, ahol az embereknek méltósága van, és a dolgozni akaró, értelmes emberek anyagi biztonságban élhetnek. Ők is kivirultak, nyugodtak és tudnak bizakodni egy szép jövőben. Biztos vagyok benne, ha az itthoni helyzetünk nekünk is megrendül, akár egy munkahely elvesztésével, nagyon komolyan elgondolkodunk a költözésen, akár Angliába, akár egy másik jóléti országba, mert túl rövid az élet ahhoz, hogy szenvedve, kínlódva éljük le, ha lehet máshogyan is."

Timi, Fruzsi, Zoli, örülök, hogy jól éreztétek magatokat! És köszi a  beszámolót!

Részemről annyi hozzáfűznivaló, hogy Dani nagyon élvezte Fruzsi társaságát. A korkülönbség ellenére is jól elvoltak. Dani reggel, délután úgy ébredt, hogy "Fuzsiék hol vannak?" :-)

Egyszer jót nevettünk rajta, még most is előttem a kép. Dani épp csak magához tért az alvásból, még nagyon beszélni sem bírt, a cumisüveg a szájában volt, kis sem mondta a szokásos "Fuzsi, jössz?" szöveget, csak fél kézzel intett Fruzsinak, hogy indulás játszani.

Szóval jól el voltak, így nekünk is volt lehetőségünk "felnőttesen" beszélgetni, pihenni, élvezni a társaságot. 

Folytatás reméljük nemsoká! :-)