Március közepén meglátogattak minket Timi barátnőmék (Timi, a férje, Zoli, és a kislányuk, Fruzsi). Már belekezdtem erről egy bejegyzésbe, de olyan sehogy nem ment róla az írás. Mit írjak, hogy voltak Londonban, meg shoppingolni Milton Keynes-ben? Aztán jött a szikra, hogy megkérdezem Timit, van-e kedve írni neki egy beszámolót. És volt! Szóval íme, Timi vendégposztja a kis-nagy-kalandon. :-)
"Az angliai utunk éppen olyan volt, amilyenre számítottunk, és
amilyennek szerettük volna. Pozitív élményekkel és feltöltődve értünk
haza, ami épp jókor jött. Ha nem mentünk volna, szerintem most lelkileg
és fizikailag is nagyon a béka feneke alatt lennénk (én legalábbis
biztosan). Nagyon kellett nekünk most ez a kimozdulás, a problémáktól
való eltávolodás. Azóta is kicsit messzebb érezzük magunktól a
problémákat, a félelmeket, vidámabbak a napjaink. Fruzsinak szerettünk
volna adni egy nagy élményt, amire emlékezni fog már, és ez szerintem
sikerült is. A repülőutat nagyon-nagyon élvezte, egy picikét sem félt,
és teljesen felizgatta a dolog, mert be nem állt a kis csivitelő szája
egy percre sem. :-) Valahogy az egész kirándulás alatt úgy látszott,
hogy sohasem képes elfáradni. Fent volt sokáig a felnőttekkel, nem volt
nyafogós, fáradtságnak semmi jele nem látszott rajta, pedig igencsak
sűrűek voltak számára a napok, és azért még csak egy nagycsoportos
óvodás. Danival is nagyon hamar összebarátkoztak, ami mindenkit
meglepett, mert nem az az anyáskodó, kicsit gyerekeket babusgató típus.
Megérkezésünk másnapján azonnal egy nagy túrába fogunk, és megnéztük
Londont. Az idő kicsit mostoha volt, de ha kicsit fázva is, a
legfontosabb nevezetességeket meg tudtuk nézni Londonban. Persze párszor
még vissza kell menjünk, hogy mindent megnézhessünk, ami érdekel
bennünket. :-) Fruzsi nagyon szuperül bírta, csak késő délután ütközött
ki rajta a fáradtság, ami nem is csoda, hisz nagy tempót kellett
diktálni, hogy sokminden beleférjen a napba.
 |
A Buckingham palota előtt |
 |
A Tower-nél |
Szombat már egy kicsit könnyedebb volt. A kicsit mostoha időjárás miatt
úgy döntöttünk, hogy játszóházba visszük a gyerekeket. Hát ez nagyon jó
ötlet volt, mert mindkét gyerek nagyon jól érezte magát, hisz közösen
itt is jobb a játék. (Szerintem Fruzsinak ez Londonnál is jobban
tetszett. :-)) Délutánra már az idő is kegyeinkbe fogadott és meg tudtuk
nézni Northampton belvárosát, ami nem nagy, de nagyon hangulatos és
emberi léptékű, élhető hely.
 |
Mindenki csúúúsziiiik! |
 |
Northampton belvárosában |
.JPG) |
Kézenfogva |
Már itt is kezdtünk kicsit vásárolgatni, de
az igazi shopping csak másnap következett Milton Keynes-ben. Enikőék
segítségével már tudtuk, hogy hol érdemes szétnéznünk, és tényleg
érdemes volt! A gyerekeknek nagyon sok szép és olcsó ruhát sikerült
beszereznem a nyárra. Fruzsi imádta ezt, mert igazi csaj lévén nagyon
szeret öltözködni. Azóta már fel is vett pár darabot az oviba, és
büszkélkedik benne a barátnőinek, azok nagy irigységére. :-) (Idézek egy
párbeszédet, amit Zoli hallott: Fruzsi: Nézd, milyen övem van! Barátnő:
Hol vetted? Fruzsi: Angliában. Barátnő: Gondoltam.... (Ehhez hozzá kell
képzelni egy sokatmondó hanglejtést is. :-))
Szóval a shoppingolás nagyon jól sikerült, persze a boltok többségét
azért nem a mi pénztárcánkhoz szabták, és nem úgy kell elképzelni, hogy
csúcsmárkás ruhák sokaságával jöttünk haza, de nekünk teljesen
tökéletesek a dolgok.
Hétfőre még terveztünk egy utat Birmingham-be (ami eredetileg Cambridge
volt), de addigra már olyan sokat áztunk és fáztunk, hogy nem volt
kedvünk újra fagyoskodni. Hát, erre egész hétfőn hétágra sütött a nap.
:-) Így tervezzen mindenki előre Angliában! De egyáltalán nem telt
rosszul a nap. Így legalább egész nap együtt tudtunk lenni Enikőékkel,
kisétáltunk egy csodaszép parkba (Abington park), ahol a gyerekek megint szuperül
eljátszottak a játszótéren. Délután még egy kis vásárlás a Tesco-ban
(persze előtte ki kellett próbálni, hogy fér-e még valami a bőröndbe
:-)), aztán véget is ért a kintlétünk egy kellemes, fini vacsival
Enikőéknél.
Enikőék nagyon jó házigazdák. Rengeteg segítséget kaptunk az
eligazodásban, utazásban, és ha Jusztin nem magyaráz el mindent ilyen
pontosan, még lehet, most is ott kóvályognánk valahol Milton Keynes-ben
:-). Ezen túl pedig mindig a kedvünket keresték mindenben. Ezt nem
győzzük elégszer megköszönni. Jó, hogy ennyi kilométer távolság ellenére
is sikerül fenntartani a barátságunkat! És hiába a távolság nagy, és
szomorú, hogy nem tudunk túl gyakran találkozni, de nagyon jól
döntöttek, hogy elmentek. Számukra, az ő helyzetükben ez volt a legjobb
döntés. Egy nyugodtabb, kiszámíthatóbb világban élnek, ahol az
embereknek méltósága van, és a dolgozni akaró, értelmes emberek anyagi
biztonságban élhetnek. Ők is kivirultak, nyugodtak és tudnak bizakodni
egy szép jövőben. Biztos vagyok benne, ha az itthoni helyzetünk nekünk
is megrendül, akár egy munkahely elvesztésével, nagyon komolyan
elgondolkodunk a költözésen, akár Angliába, akár egy másik jóléti
országba, mert túl rövid az élet ahhoz, hogy szenvedve, kínlódva éljük
le, ha lehet máshogyan is."
Timi, Fruzsi, Zoli, örülök, hogy jól éreztétek magatokat! És köszi a beszámolót!
Részemről annyi hozzáfűznivaló, hogy Dani nagyon élvezte Fruzsi társaságát. A korkülönbség ellenére is jól elvoltak. Dani reggel, délután úgy ébredt, hogy "Fuzsiék hol vannak?" :-)
Egyszer jót nevettünk rajta, még most is előttem a kép. Dani épp csak magához tért az alvásból, még nagyon beszélni sem bírt, a cumisüveg a szájában volt, kis sem mondta a szokásos "Fuzsi, jössz?" szöveget, csak fél kézzel intett Fruzsinak, hogy indulás játszani.
Szóval jól el voltak, így nekünk is volt lehetőségünk "felnőttesen" beszélgetni, pihenni, élvezni a társaságot.
Folytatás reméljük nemsoká! :-)