A BEJGLI

A BEJGLI, így, csupa nagy betűvel. Életem első bejglije készült, mert hát a karácsony mégsem maradhat bejgli nélkül...De meg kell hogy mondjam, minden nagyképűség nélkül, hogy életem legfinomabb bejglije is egyben. A recept Limara blogjáról, ha péksüteményt, kelt tésztát akarok sütni, akkor csak itt keresgélek, nem nyúltam még mellé egy recepttel sem erről a blogról. Mindent dekára pontosan kimértem, reggel begyúrtam, és aznap este sütöttem ki.
Én csak fél adagot készítettem, így lett 3 kicsi rúd. Egy mákos, egy diós, és egy baracklekváros-aszalt gyümölcsös-marcipános.

A másik, kipróbálásra ajánlott karácsonyi étkünk a mandarinos kacsa. Recept itt, nálunk így nézett ki.

Dani gyűrte befelé a kacsacombot, és megjegyezte, hogy Tapi kutya is szereti a csontot.

Karácsony

Oh! El sem hiszem! Az első blogbejegyzés a saját laptomról! Nincs kifogás, jöhetnek a blogbejegyzések, fényképek! :)
Jó kislány voltam, és a Jézuska megszánt, elhozta a várva várt saját gépet.

Dani is jó fiú volt, most tényleg. A Jézuska időben ideért az ajándékokkal. 24-én együtt díszítettük fel a fát, és együtt vacsoráztunk. Előtte szépen felöltöztünk, a fiúk ingbe és nyakkendőbe. :)
Utána Dani Apával az emeleten, a szobája ablakából figyelte, mikor ér hozzánk a Jézuska. De nem látta meg, csak a csengőszót hallotta, és mire leért, az ajándékok már a fa alatt várták. Szegény az elején teljesen meg volt illetődve, mert annyi csomag volt a fa alatt, hogy nem győzte bontogatni.
Kapott lego duplokat, repcsiset és verdásat, mesekönyvet, nagy rajz készletet, Mack autószállító kamiont a Verdákból, és egy iPadet. Volt nagy öröm, mindennek igazán örült.

Este fél tízig tartott a játszás, reggel fél hétkor már ébredt, hogy menjünk legózni a nappaliba.
Most itt ül mellettem, és az iPaden játszik egy Postás Pates, forma válogatós játékot a Cbeebies honlapján.(Szülőknek ajánlom a Cbeebies oldalát, ami a BBC gyerek csatornája. Vannak rajta játékok, és meg is lehet nézni a mesefilmeket is. Szeretjük ezt a csatornát, sok mese, készségfejlesztő játék, kreatív játék ötlet van rajta, jó a honlapjuk is.)

Csendesen telik most a karácsonyunk. Megszoktuk a nagy családi jövés-menést, bár az igazat megvallva az is fárasztó volt néha, cuccolni, menni....Most ez elmaradt. Leginkább Daniról szól most az ünnep, a pihenésről, olyan, mint egy kicsit ünnepi díszbe öltöztetett hosszú hétvége. Nincs nagy terülj terülj asztalkám, természetesen volt ünnepi vacsi, meg különlegesbb ételek készültek, de hármunknak nem főztem annyira sokfélét. Az id őszies, így karácsony első napján sétáltunk egy nagyot, Dani biciklizett, élveztük a jó időt.

Itt Angliában néhány dologban más a karácsony.
Először is, nem a Jézuska hozza az ajándékot, hanem Santa Claus, azaz Télapó. (Ők nem ünneplik december 06-ot.) És náluk december 24 még valójában nem is ünnep. Ilyenkor a családok általában egy pubba mennek vacsorázni, ahova a helyet már hetekkel előre le kell foglalni. Az igazi ünnep 25, reggelre hozza Santa az ajándékot. Ekkor van nagy karácsonyi családi ebéd is. A karácsonyfát már december első vasárnapján feldíszítik. A Télapó a karácsonyi ajándékot abba a nagy karácsonyi zokniba hozza, ami mostanában már Magyarországon is elterjedt mikulásra. Általában nem egy ajándékot vesznek, hanem egy nagyot, és sok-sok apróságot (ez a stocking filler, vagyis a zoknit megtömő apró ajándékok).
A hagyományos karácsonyi menü a filmekből jól ismert egészben sült pulyka, sütőben sült kumplival, párolt zöldségekkel (répa, borsó, kelbimbó) barna mártással, áfonyaszósszal. Ezután jön a Chritsmas pudding, ami egy torta alakú sütemény, gyakorlatilag tömény aszalt gyümölcs, mazsola, alkohollal, és a mince pie (ejtsd májnsz páj, apró sütemény, szintén gyümölcsös töltelékkel). Végül sajttál. Ezt sem egyszerű végig enni.:)
Ebéd alatt Christmas Crackert puffogtatnak, ami egy nagy szaloncukor alakú valami, két ember megfogja a két végét, és széthúzza. Puffan egyet, füstöl kicsit (legalábbis kellene neki, de a mienk se nem pukkan, se nem füstöl). A belsejében van egy papír darab, egy viccel és egy jó kívánsággal, egy papír korona, és valamilyen apró kütyü. Ebéd után gyakran van családi társasjátékozás, filmnézés. (A munkahelyen hallottam egy angol munkatársamtól, hogy náluk sok kisebb játék van, és a nyertesek kaparós sorsjegyet kapnak, így játék után jön a családi kaparás.)
Karácsony másnapján kezdődnek a nagy leárazások. Aki nem vásárolni megy, az otthon van, és bárányt vagy sonkát süt. Ja, és elfelejtettem a karácsonyi képeslapot. Mindenki mindenkinek ad, Dani az oviban kapott vagy harmincat, kaptunk a szomszédoktól, a munkahelyen...

Vásárlás

Szombaton reggeli közben mondtam Daninak, hogy igyekezzünk, mert be kell menni a városba, Apának veszünk új cipőt. Dani kijelentette, hogy nem kell, mert van Apának cipője. Ki is ment az előtérbe, és lelkesen behozta. Mondtam, hogy igen, tényleg van cipője, de lassan már leszakad a lábáról. Mire Dani: "Nem szakad le, majd jól bekötjük".

Télapó

Az úgy volt, hogy nálunk nem jött december 06-ra a Télapó, mert Dani nem volt jó fiú. Annyira hisztis és rossz volt, hogy úgy döntöttünk, megleckéztetjük, és nem lesz ajándék, amikorra várja. Annyira azonban nem hatotta meg, kitette ugyan a cipőjét, meg tettünk ki Télapónak tejet és ropogóst, de nem hatotta meg, hogy reggelre nem volt semmi.
Csak megszánta aztán a szakállas öreg, és hozott neki ajándékot. Írtunk neki azért levelet, a nagy álom Woody és Buzz Lightyear volt a Toy Storyból. Persze megkapta, és az az öreg szenilis Mikulás még a virgácsról is elfeledkezett.

Dani meg az angol

Az utolsó bejegyzés szerint Dani átkerült a nagycsoportba. És azóta gyönyörűen el kezdett angolul is beszélni.
Mivel nem vele kisebbekkel van egész nap, hanem egykorúakkal és nagyobbakkal, akiknek lételemük az egész napos csacsogás, így napról napra egyre többet fejlődik. Szó szerint napról napra, nagyon ügyes. Most már nem csak szavakat, hanem mondatokat is használ. Itthon is sokat átvált angolra, főleg, ha együtt játszunk. Egy-egy társasjátékot, szerepjátékot simán végig játszunk úgy, hogy meg se szólalunk magyarul. Nagyon jó látni ezt a folyamatos fejlődést, és sokszor hihetetlennek is tűnik, mennyire ügyes.
Minden nap más a best friend (legjobb barát), de azért alapvetően Carter a kis játszótárs. És minden nap más a legszebb lány az oviban. :)
Az ovival amúgy még mindig elégedettek vagyunk. Sok-sok dalt hoz haza, énekel, múltkor felállított minket körjátékozni, és énekelt közben. Rengeteget rajzolnak, festenek, mesélnek, énekelnek...Óvónénik még mindig nagyon kedvesek, segítőkészek.Már az egész ovi karácsonyi lázban ég, minden teremben van felállítva karácsonyfa, árulják a karácsonyi tombolát, már készítettek karácsonyi díszeket is. December 18-án lesz a karácsonyi party is. Igyekszünk róla beszámolni. :)

Naccsoportos :)

Anya, ma ne a nagycsoportba menjünk, hanem az oviba. - mondta Dani az első reggeleken, miután átkerült a nagycsoportba. Bizony-bizony, a háromtól ötéves korig csoportba került át, úgyhogy Donna néni és Steve bácsi helyett új óvónénik, új gyerekek színesítik a mindennapokat.

Dani mindennapjai

‘Anya, vegyünk a pénzemből pókemberes ütögetős játékot. ‘ – A telefonra van letöltve valami verekedős pókemberes játék, amivel Bence szokott játszani, biztos innen vette az ötletet.

Az esti játékunk mostanában a következő.

Dani jön és rendezkedik. Megfogja az apja kezet, és húzza: ‘Apa, te leszel a medve’. Nekem pedig: ‘Anya, mi leszünk a sátor!’.

A játék abból áll, hogy Danival leülünk az ágyra, magunkra húzzuk a takarót, ez a sátor. Apa  a medve, aki elindul megkeresni minket, és miután megtalálja Danit a sátorban, jól megcsikolja. A szerepek Dani parancsára néha változhatnak, de alapvetően ez a felállás. Komolyan mondom, nagyobb örömmel játsza ezt, mint bármelyik csoda játékát.

Dani és a betűk

Danit nagyon érdeklik a betűk, a Honda betűvel kezdődött az egész. Mára mar ismeri a Dani, Petra, Bence, Linda, Apa/Anya, Jusztin, Enikő, cica, suni, villám, Wolksvagen betűket is. Kepes bármilyen helyen észrevenni őket, akkor persze meg kell állni, és megnézni, hol milyen betű van. 

Dani, kit szeretsz a legjobban  a világon?

Apát.

És még?

Anyát. És Danit, meg a szőlőt.

Daddy’s boy, vagyis ap(j)a fia, szoktak mondani az óvónők, mikor megyünk délután érte az oviba, és mellettem elszaladva rohan az apjához, hogy megölelje.

Anya, ott van Mijji! – mutatta reggel Dani az ovis csoportképet. Mire rájottem, hogy Emily-re gondol, akivel általában játszik. Édes, két csuris, néger kislány. Ha hamarabb lát meg minket, mint Dani, siet neki szólni, hogy ‘Dani, your mummy is here!’ (=Dani, itt van anyukád). Múltkor éppen ment haza az anyukájával, mikor megérkeztünk, egyből tudtunkra adta, hogy ‘Dani is in’ (=Dani bent van).

Tengerpart – második felvonás

Azt ugye mar írtam korábban, hogy Daninak az óceán mekkora élmény volt, amikor áprilisban Devonban jártunk. Azóta is sokat emlegette, hogy menjünk a tengerpartra. (Többek között, egyszer amikor repülővel utaztunk, és meglátta az ablakból, hogy alattunk a tenger van, mondta, hogy ‘Anya, tengerpart, ki akarok szállni!’ :)

Szóval, kihasználva az utolsó nyári hétvégéket, útnak indultunk egyik szombaton, hogy tengerpartozzunk egyet.

Akkor írok az angol időjárás(jelentés)ről is. Sok esetben meg azt sem mondjak meg helyesen, hogy per pillanat adott területen milyen idő van. Azt ígérték, hogy 22 fok körüli iső lesz, napsütéssel. Arra számítottunk, hogy olyan parton piknikelős, homokozós, rövidnadrágban bokáig vízbe gázolós idő lesz. Hát, nem. Felhős, szeles, 18 fokos, szóval minden, csak nem nyár. A tanulságot is levontuk. Ha nyáron jó idő van, nem kell várni semmire, hanem be kell szállni a kocsiba, és akar egy napra, vagy hétvégére irány a legközelebbi tengerpart. Nem hiába, most amikor a nagy melegek voltak nyáron, szinte mindenki ment a tengerpartra, nem lehetett szállást sem foglalni.

Egy hozzánk közeli partot választottunk, Hunstamptonba látogattunk el. Ez az ország keleti részén van, kb. két óra kocsikázással értünk oda. Közel sem olyan szép, mint a devoni part, ahol áprilisban voltunk, na de tengerpart, és Dani erre vágyott. Persze nagyon örült neki, és persze hogy bele is ment bokáig a vízbe. Illetve a hullámok a fenekéig is csaptak, szóval néhányszor át kellett öltözni. Azért – kicsit ugyan fázva -, de élveztük a partot, sétálgattunk egy szép parkban, ismét szörnyülködtünk a gyerekeknek kialakított játéktermeken...Úgy tűnik, ez minden parton van, hogy a rossz idő esetére is biztosítsanak szórakozási lehetőséget. A vidámparkot még megértem, de ezzel a játékteremmel nem bírok megbarátkozni. Szóval sétáltunk egyet, Dani beült egy kis körhintara, mutatott egy nagy forgót, és mondta, hogy arra beültetjük anyát – Jusztintól tanulta, ha lát valamit, amin tudja hogy félnék, azt mondja, arra beültet, nos Dani hamar megtanulta tőle.

Hazafelé menet megálltunk egy másik tengerparti városban, mert ‘tartoztam’ még Jusztinnak egy ebeddel a Nando’s-ban. A szülinapjára ígértem, de mindig elmaradt valami miatt. Ez egy étteremhálózat Angliában, afrikai ihletéssel. Csirkehúst készítenek, citromos, mangós, csípős ízekkel, nagyon ízletes. Jártunk mar előtte is ilyenben, és mivel ízlett, visszatértünk. Dani nagyon élvezi egyébként az éttermezést, a kis gourmet nyitott az új ízekre. Persze a sült krumpliból fogy a legtöbb. Sétáltunk kicsit a belvárosban – nagyon hangulatos része van, és lementünk egy folyópartra is, aminek a torkolata a tengerhez valahol ott van a kornyéken.

Dani talált kimúlt rákpáncélt is. 

Ennyi volt az idei tengerpartozás, jövőre okosabbak leszünk, és ha jó lesz az idő, indulunk is.

Dani és az önállósodás

Én nem tudom, ez a korszak minden gyereknél meg van-e, de mi most küzdünk vele.
Dani mindent egyedül akar csinálni, és ha véletlenül megcsináljuk előtte (pl. kinyitom az ajtót, amit ő akart kinyitni, de erről én nem tudtam), akkor hatalmas hisztibe kezd.
Igaz, én neveltem bele, hogy olyan nincs, hogy nem tudom megcsinálni, mert ha nem megy, megpróbáljuk újra, vagy segítséget kérünk....de néha már borzasztó idegesítő a mindent én akarok dolog. Kezdve az ajtókinyitástól, az öltözésen keresztül, a kocsi bezárásáig, mindig van valami, amit ő akar csinálni.
A Santa Podi kirándulásunk után délután nem aludt semmit, és nagyon fáradt volt este. Na, ekkor volt egy nagyon nagyon nagy hiszti. Nem akart felöltözni, így ráhúztuk a nadrágját, és ágyba dugtuk, mert nem bírtunk vele. Persze nem aludt el...kivettem, leült a folyosóra, és ordítások és hüppögések közepette kb. ötször vette le és fel a pizsamanadrágját, azzal a kommenttel, hogy Dani fel tud egyedül öltözni. Keserves volt, neki is, nekünk is....Végre aztán lenyugodott, és elaludt. Reméljük, hamar kinövi ezt a korszakot. :)

Kirándulgattunk

Még hogy Angliában mindig esik az eső...Már locsolócsövet is kellett vennünk, hogy locsolni tudjuk a kertet. Mire visszajöttünk Magyarországról, a fű egy része kiszáradt...Na de nem panaszkodunk, élvezzük a jó időt, igyekszünk minél több szabadtéri programot szervezni.
Most hétvégén is sikerült két klassz programot összehozni.
Szombaton a tőlünk nem messze lévő Santa Pod-i gyorsulási pályára mentünk ki, ahol az ország egyik legnagyobb tuning autó kiállítása volt. Nyilván a programot Jusztin választotta, de mi is élveztük Danival. Dani vérében van amúgy is a száguldás, autózás....Mostanában állandóan nyúzza az apját, amikor vezet, hogy "Apa, adjál gázt!" Ez azt jelenti, hogy vegye élesen a kanyarokat, és bőgesse a motort...
Szóval jó kis program volt, láttunk sok csoda autót, volt motoros bemutató, gumiégetés, monster truck (4 autót lapított össze - ez Daninak nagyon tetszett), driftelés (beültem én is egy drift autóba, és mentem egy kört)...Jó kis családi program volt.
(Egy érdekesség, ami sajnos vasárnap volt, így mi nem láttuk; egy jet car, ami negyed mérföldet 5 másodperc alatt 260 mérföld/óra sebeséggel tett meg, ami ugye 416 km /órás sebesség. Aztaaaaa, ugye?)
Dani meglepően jól bírta, semmi hiszti, nyűglődés, le tudtunk ülni vele programokat megnézni, nagyon jól viselkedett. (Nem úgy aztán este, de ez más történet).

Vasárnap a landlordunkhoz voltunk hivatalosak vendégségbe. Ők Piddingtonban, egy Northamptontól nem messze lévő faluban laknak. Ott volt a két unokájuk, Kailey és Keecey, ezért terveztük erre a vasárnapra a közös programot. A gyerekek 5 perc szégyenlősködés után egymásra találtak, nagyon jót játszottak együtt. Finom ebéddel várt minket Ann és Steve, grill kolbászt és hamburgerhúst grilleztek kint, amihez finom saláták, zöldségek, péksütemények voltak. Ebéd után volt egy kis játszás, teniszezés a nagyoknak, a kicsik pedig Steve halastavából próbáltak aranyhalat fogni (eggyel siekerrel is jártak, kicsit megnézegették, majd visszaengedték).
Később elmentünk sétálni, az udvaruk vége már a mezőkre néz, a gyerekekkel jó volt kicsit a búzamezők között barangolni, mi is élveztük, és ők is.
Nagyon szép a falu, és a környék is, ahol laknak. Angliában a falu, a vidék nem a szegények otthona, hanem a tehetősebbeké, illetve akik mezőgazdasággal foglalkoznak - bár azok inkább farmot vezetnek. Ennek megfelelően a falvak gyönyörűek, tiszták, rendezettek...mondták a házigazdáink, hogy betörés, bűnözés szinte egyáltalán nincs is.
Búcsúzóul Dani kapott egy puszit a kisebbik lánytól, viccesek voltak, a kiscsaj kergette, hogy megölelje, Dani szaladt előle, majd Dani száján csattant egy puszi...mondhatni az első csók. :)

Furcsaságok

Megpróbálom csokorba szedni a gondolataimat, mi az, ami nekünk magyar szemmel furcsa (volt) itt Angliában.

Közlekedés
Nyilván az, hogy másik oldalon közlekednek, a legfurcsább dolog. Rengeteg az autópálya, van, amikor a belvárosba is autópályán megyünk. Az autópályán pedig rengeteg a körforgalom, persze több sávosak, és van, hogy két körforgalom van közvetlenül egyben, egy nyolcas alakban. Nem szeretem, főleg, ha én vezetek...
A tömegközlekedés terén az emeletes busz ugyebár, városon belül is. :-) Nem elég a buszmegállóban álldogálnunk, ha nem intjük le a közeledő buszt, bizony könnyen megeshet, hogy elhúz mellettünk. Jegyet a buszsofőrnél lehet venni, nem egységáras, hanem függ az ár a leutazott távolságtól, és ha többen utazunk, vagy oda-vissza jegyet veszünk, olcsóbb.

Házak
A tipikus angol házaknál a bejárati ajtók az utcára nyílnak, és nincs kerítés. Az ablakokon a legtöbb helyen nincs függöny, inkább szalagfüggönyt választanak, már ha...A fürdőszobában nincs konnektor. Borotválkozás a fürdőszobatükörnél, elektromos borotvával? Elektromos fogkefe? Úri flanc! A villanykapcsoló is vagy kívül van, vagy pedig bent, az ajtó mellett egy lelógó madzagot kell meghúzni. Nálunk ugyan nem, de sok helyen külön van a hideg és a meleg vizes csap. Kézmosás langyos vízzel? Inkább váltva, hol a hideg, hol a forró víz alá...

Öltözködés
Ez nekem mai napig jó elfoglaltság, mikor az utcán vagyok, nézem, hogy öltözködnek. Leginkább azt mondanám, hogy nem időjárásnak megfelelően. Nyilván az, hogy nekem nem igen jön be az itteni divat, egy dolog. De rosszul vagyok, amikor a hóban minden 10. nő balerina cipőben, zokni nélkül topog! És nem viccelek!

Időjárás
Ugye van az a sztereotípia, hogy Angliában mindig esik az eső. Ezt gyorsan meg is cáfolom. Nem, szinte azt kell mondanom, mióta itt lakunk, alig esett több, mint otthon. Vagy, ha esik, sokszor éjszaka, vagy úgy esik, hogy nem zavaró. A tél...Nos, sikerült az első telet kifogni, amihez hasonló talán a 90-es években volt itt. Sok-sok hó! Az utakat folyamatosan takarítják - ez fontos is, hiszen itt mindenki nyári gumival közlekedik. Az iskolákban gyakran van hószünet - Dani ovijában is volt egy nap.
A nyár pedig...Most kánikula, 31 fok van, mindenki a tengerparton tobzódik hétvégente.

Vásárlás, voucherek, kuponok
Virágzik a netes vásárlás. Mi is nagyon sok mindent rendeltünk már internetről.
Ha az ember venni szeretne valamit, érdemes megnézni előtte, a neten nem talál-e hozzá valamilyen kupont. A nagy áruházláncoknál is sokszor megéri rendelni, mert nagyon jó akciókkal csalogatják az embereket. Vannak olyan oldalak is, akik rengeteg webáruházat tömörítenek, és ha az ember náluk vásárol, készpénzt adnak vissza. Sokszor ezeken az oldalakon ingyen cucchoz is lehet jutni, pl annyi készpénz visszafizetést adnak egy termékre, hogy az amúgy is akciós termék ingyen van (vettünk így literes görög joghurtot, literes ketchupot, nagy doboz rafaellot...)
Vannak olyan gyűjtőoldalak, amelyek a mindenféle akciókat gyűjtik össze. Ezen a hétköznapi dolgoktól kezdve, ingyen megszerezhető termékeken át, utazásokig, mindent lehet találni.

Iskola
A gyerekek 5 évesen kezdik az iskolát. Az iskola egész napos, 8:45-től 3:45-ig tart. Természetesen az első osztály még az itthoni nagycsoporthoz hasonlítható. A gyerekek iskolánként más-más egyenruhában járnak. Iskolatáska nincs, könyvet nem visznek haza.

Majd frissül még ez a bejegyzés, ha van ötletetek, szóljatok.

Itthon / Otthon

Végre nyaralunk! Magyarországon vagyunk július 10 és 26. között. Ugyan több mint két hetet töltünk itthon, de annyira gyorsan repülnek a napok...
Július 10-én érkeztünk, sima repülőutunk volt. Dani jól bírta, alvás szokás szerint nem volt. Volt nagy fogadóbizottság, kint volt minden mama-papa, Bence-Petra-Linda-Csaba a reptéren. :) Aztán volt persze szülinapi bulival egybekötött welcome-party, tortával, marcipánnal aprajafalvának, meg persze Marika mama isteni húslevese, Nissan papa frissen sütött keszege, és a többi. A legnagyobb persze az öröm volt, a gyerekek öröme, egymásnak. :) Dániel egész nap egy szemet sem aludt, este 9 után feküdtek le. Mire Marika mama ágyba keveredett volna, már csak Bence gyerek heverője volt szabad, a hármak elfoglalták a nagyágyat. :) Dani olyan mélyen aludt, hogy arra sem ébredt fel, hogy leesett az ágyról éjszaka, reggel ott ébredt a földön. :)
A következő napot Lindáéknál töltöttük, kemencézés volt náluk, Jusztin kérésre töltött káposzta készült. Dani tobzódott ismét a társaságban, meg persze a rengeteg játékban is. Medencéztek is, bár a hüsi levegő nem sokáig tartotta őket vízben.
Utána két napot a Tiszán töltöttünk. Volt hajókázás, kis hajóval, nagy hajóval, pancsolás, lakókocsizás, játszóterezés, lángosozás, sörözés...Dani megértette, hogy csak úgy mehet mindenhová, ha fogja Bence kezét, így ha dolga akadt, szaladt Bencéhez, és mondta neki, hogy 'Bence, fogom a kezed, gyeje'. :))
Bencéről aztán megint külön bejegyzést lehetne írni. Ahhoz képest, hogy fiú, és pont a se nem kicsi, se nem nagy korszakában van, hihetetlenül apáskodik Dani felett. Játszik vele, figyeli, mit csinál, igazából már rá lehet bízni Danit. Arról a szeretetről meg, ami a három apróság között van...Onnan folytatják a játékot, ahol egy fél éve abbahagyták, és egy pillanatra el nem válnak. Bencéhez, amikor náluk voltunk, átjött a 'sülve-főve együtt vagyunk' kis barátja. Becsengetett, Bence kinyitotta az ajtót, majd egy 'nemérekráittvanazunokatesóm' mondattal rá is csukta az ajtót. Kis Petra meg napokkal az érkezésünk előtt pityergett esténként hogy 'hiányzik Dancsika...'. Szóval ennyire jó testvérek. :)
Vasárnap a Kereki tónál tartottuk meg a szokásos nyári bulinkat, ami már lassan hagyomány, talán a 4. év volt ez. Megint csak nagy gyereksereg, pancsolás, apukám isteni bográcsos birkapörköltje (ami annyira jól sikerült, hogy a nagyon rossz evő Petra és Bence két napig azt kérte még ebédre)...kicsit lehetett volna jobb idő, de így a sok pancsolás helyett sok vízibiciklizés volt.
Most nyugisabb napjaink vannak, mi Kerekiben vagyunk, Apa Tisza-túrán.
Dani élvezi a vidéki életet is, azzal lehet zsarolni, hogy ha nem fogad szót, pakolom a ruháját, és megyünk haza. :) Voltunk kombájnozni Lalival, volt szalma hordás, voltunk Szabó dédinél, Dávidnál, Virágnál és Pannánál....Látszik, hogy az ovi óta Dani sokkal barátságosabb, bátor, merész, és ott lehet nyugodtan hagyni a gyerekekkel játszani.
Sajnos a kis uncsitesója, Dávid beteg lett, így a szokásos pagetti-party Ida mamáéknál elmaradt, de ugye a kis kosztos megkapta a pagetti részét. Ida mama tegnap áthozta neki a pagettit, jól bevacsorázott, aztán játszottunk, beszélgettünk közel egy órát. Kikísértük Idát, amikor ment el, Dani adott neki egy puszit, és ezt mondta: 'Ida mama, köszönöm a pagettit!' Ilyenkor dagadok a büszkeségtől, annyira okos fiú!
Tegnap szalma hordás is volt, Pista papa elfáradt nagyon, és már lefeküdt, mikor Dani még kukorékolt. Dani okosan megjegyezte: 'papa elfáradt a sok széna-szalmában, meg a biciklizésben'. :)
Ja, és Ica mamát a kutya rúgja meg...Mert Ica mama így bosszankodik Dani előtt, és a kis okos tojás ezt tette belőle össze.
Folytatás később, a többi élménnyel.

Bulizunk

Nálunk aztán móka és kacagás az élet....
Az utóbbi pár napban minden este buli van. Apa vett (a szülinapi pénzéből, vagy mondjuk akkor úgy, hogy tőlem kapott) egy kütyüt, ami képes a telefonra feltöltött zenét lejátszani.
Mondanom sem kell, Daninak nagyon tetszik, és minden este a nagyágyon tartjuk a bulit. Vagyis ő van a nagyágyon, ott ugrál és táncol, mi csak az ágy szélénél állhatunk, vagy ha a kis parancsnok úgy kéri, táncolhatunk.
Képes egy órán keresztül ugrálni (persze pucéran), illetve táncolni (ez egyelőre a feje és a keze ütemre való mozgatását jelenti).
Tegnap az egyik számnál így kiáltott fel: "Ez az én zeném!" És tényleg, ütemre, édesen, nagyon jól nyomta. :) Ilyenkor persze jókat nevetünk, és az alvás is könnyebben megy ezeken az estéken.
És tessék, Dani zenéje (Dada Life: Happy Violence), persze a klippet nem látta :)
https://www.youtube.com/watch?v=e0AD3w67_-o

Nagyon szeretlek...

Dani most kezdi a hízelgős, "nagyon szeretlek" korszakát.
Ormi talán még nagyobb becsben van, mint eddig, napközben is hucápolja, és néha, ha eszébe jut, megöleli, és mondja, hogy nagyon szeretem Ormit. (Ormi egy kis alvós kendő, kicsi kora óta ezzel alszik).
De persze nem csak Ormit szereti nagyon, hanem Apát és Anyát is. Sokszor csak úgy odaszalad hozzánk, megölel, és elhangzik a varázs mondat: "Nagyon szeretlek, Anya / Apa!" :)
Ma pedig annyi puszit kaptunk, mint talán még soha! Végre, ma igazi nyár van itt is, és kivittük a medencéjét. Persze a pancsolást imádta. Olyat játszott, hogy beugrott a medencébe, kacagott egyet magán, kiszaladt, kapott Anya és Apa is egy puszit, és ment vissza, a kör kezdődött elölről. Természetesen nem csak ő, de mi is nagyon jól szórakoztunk. :)

Zajlik az élet

Hű, nagyon régen nem írtam....
Na, nem a lustaság, hanem az a szimpla ok, hogy én is munkába álltam.
Jusztin munkahelyén, ugyanazon az ügynökségen keresztül, amin ő is, dolgozok mostmár, a munkaköröm pontos megnevezése: irodai adminisztrátor. Teljes munkaidőben, hol 8-tól 4-ig, hol 8:30-tól 4:30-ig keresem mostmár a pénzt (Dani szerint azért, hogy több csokis békát tudjunk venni a boltban), és gazdagítom a Yusen Logistics-et.
Hogy Dani hogyan vette az akadályokat? Szuperül. Mivel egy autón osztozunk ketten Jusztinnal, és az úticélunk ugyanaz, de mivel az ovi csak 8-kor nyit...Nem volt egyszerű ugyan, de megszerveztük az életünket. Ismerünk egy kedves magyar párt, akik az ovitól pár házra laknak, és van egy Dani korú kislányuk, Emma. Ők felajánlották, ha 8-ra megyek, elviszik Danit oviba, ha reggel 7:30 körül kitesszük náluk. A másik megoldás, hogy Jusztin munkatársakkal megy 8-ra, én pedig viszem Danit oviba, és 8:30-ra érek be. Igen, igen, szervezés....
Dani nagyon ügyesen vette az egész napos ovit. Amikor először hagytuk Emmáéknál, szépen kikísért minket, mondta, hogy vigyázzunk magunkra, és becsukta mögöttünk az ajtót. Az oviban apa nagy meglepetésre még alszik is ebéd után, játszik, nagyon jól elvan, és egyre több szót és egyszerű mondatot hoz haza. Ja, és ezzel párhuzamosan szuperül halad a szobatisztasággal is. Már csak alváshoz van pelus, pisi, kaka ügyesen megy a bilibe, WC-be, bokor tövébe....
Reggelente lelkesen készül az oviba, sosem mondja hogy nem megy, néha az oviban van még mindig kis pityergés.
Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ilyen okos nagy fiú! :)

Puding a mikróban 5 perc alatt

Na figyeljetek! 5 perces édesség a gyerkőcöknek?
Fél liter tej kimér. Egy csomag pudingpor, 4 evőkanál cukor egy magas falú edénybe (nálam Tupperes kancsó), kicsi tejjel összekever, hozzá a maradék tej. Mikró legmagasabb fokozatra, 5 percre állít. 2,5 percnél kancsó kivesz, kavar, 2,5 percre visszatesz. Igen, ennyi. Kész a puding. Nyilván míg hűl, kavarjátok, hogy ne bőrösödjön, hűtőben végezze kis tálakban. Vagy, ahogy nálunk palacsintában.
Kis kuktáknak is tökéletes recept. Hajrá Bence! Vagy akár kis segítséggel már Fruzsi és Beni is ügyes lesz!
forrás: nosalty

Car boot sale - avagy az angol zsibi

Angliában nagy divatja van az úgynevezett car boot sale-eknek (ejtsd kár bút széjl), ami magyarra fordítva az autó csomagtartójából való árulást jelent. Olyan ez, mint otthon a zsibi, vagy mondjuk egy élő vatera. :)
Kanadából ered a szokás, az 1970-es években lett Angliában is honos. Jól működő, hasznos vásárlási forma.
Mit is takar? Általában egy nagy füves részen, mezőn egymás után felállnak az árusok az autóikkal, és az otthon már feleslegessé vált holmijaikat áruba bocsátják. Legtöbb talán a játék, de ruhát, szerszámokat, edényeket, kütyü-mütyüket, sőt, még autót is lehet venni. És a lényeg, mindent olcsón.
Most voltunk először, a hozzánk nagyon közeli Holcot car boot sale-en.
Ez szerintem egy átlagos méretű vásár lehet, de ami előre feltűnik, hogy nagyon jól szervezett. Egy családi vállalkozás kereteiben működik, de nem látszik rajta, honnan nőtte ki magát. 10-re érkeztünk, már rengeteg autó parkolt. 1 fontot kell fizetni a parkolásért, más belépő nincs. Rengeteg segítő van, akik irányítják az autókat, segítik a parkolást, fejetlenségnek nyoma sincs. A vásár területén a szokásos büfék, zöldséges, fagyis, vattacukros is árul.
Tökéletes egy szombat délelőtti családi programnak, és valószínűleg a gyerek is kap valamit, hiszen ha ügyesek vagyunk, 10 penny-ért is landolhat valami a táskánkban.
Ami fontos, hogy nem szabad elszállni, és összevásárolni mindent, csak azért, mert olcsó. Mi is tudtunk volna venni ezer dolgot Daninak is, bicót 5 fontért, Black&Decker munkapadot 8 fontért....De ha máskor is megyünk, mit veszünk? És tényleg kell nekünk?
Mi mit vettünk?
Dani kapott 5 mesekönyvet, összesen 1 fontért (egy nagy Sam a tűzoltós, egy nagy Thomasos, egy Kis piros traktoros, egy kis Thomasos, és egy Noddy-s). Egy kisfiú árult a mamájával, és már csak egy font hiányzott neki, hogy megvegye a kinézett Monopoly játékát. Hát, hozzásegítettük. :)
Aztán kapott még Dani egy Roary versenyautót 50 p-ért, gyönyörű állapotú, elemes, most ő a nagy kedvenc. Apa kapott szerszámokat 3,5 fontért, anya pedig 4 pár fülbevalót (ezek újak) szintén összesen egy fontért. Ennyi volt a vásárfia, plusz egy vattacukor, plusz az élmény. :)
Plusz az élménybeszámoló nektek, gondolom, a következő látogatáskor mindenki ki akar majd menni. :)

Kirándulás a Costwold Vadasparkba

A már említett hosszú hétvége utolsó napját egy kis kirándulással dobtuk fel.
Oxfordban laknak ismerőseink, velük együtt terveztünk egy közös programot a tőlük nem messze lévő Costwold Vadasparkba. Mivel nekik is van két gyerekük, biztosak voltunk benne, hogy Dani élvezni fogja a napot.
Délelőtt érkeztünk hozzájuk, szerencsére az időjárás még mindig kegyes volt hozzánk. A gyerekek éppen az utcán játszottak, Daninak sem kellett sokszor mondani, hogy csatlakozzon hozzájuk, felkapott egy motort, és száguldozott ő is. Később az udvaron, ami egy igazi gyerekparadicsom (ugráló, kisház, csúszda) tovább folyt a mókázás. Ha Danin múlott volna, lehet, el sem indulunk kirándulni. Aztán mégis csak összeszedtük magunkat, leginkább a gyerekeket, és útra keltünk.
Első állomásként egy kínai étteremben megebédeltünk. Büfé jellegű étterem, tehát fix összegért annyit és abból eszik az ember, amennyi jól esik. Dani előételként elrágcsált egy rákszirmot, majd nagy nehezen beletukmálunk egy kevés spagettit és sült krumplit. Nem nagyon bírt megülni, játszott volna inkább, és éhes sem volt, mert előtte megevett a háziasszony finom házi lekváros buktájából kettőt is. Persze ebéd után a fagyi nagy része azért becsúszott....Mi is jól beebédeltünk, finomakat ettünk, Jusztin a látványkonyhában frissen süttette meg az általa összeválogatott étkeket, én a készek között válogattam. Innen elindultunk a vadasparkba. Szerencsére Dani (és a másik két gyerek is) aludt az autóban, így jól bírták a nap hátralévő részét. Szeles időnk volt nagyon, de szerencsére nagyon hideg és eső nem volt, így jó kis délutáni szabadtéri programunk kerekedett. Dani elemében volt nagyon, néha érdeklődve figyelte az állatokat, néha sokkal fontosabb volt a szaladgálás...
A hüllőket figyelmesen nézte végig. Volt egy kedvence, akinél jó sokáig elidőzött.
Láttunk két békát, akik egy kis sárba beásva pihentek mozdulatlanul. Dani nézte, nézte, majd megszólalt: "Nem működik!"
A kis vonatot nagyon élvezte, mint általában a gyerekek, tetszettek neki a zsiráfok, az orrszarrvúk is.
A nap végére jól elfáradt, így este édes volt az álom.:)

Befutott a kisvonat

A kedvenc hüllő

Zsiráfok

Gyereknap

Kegyes volt hozzánk az időjárás a hosszú hétvégén (mert hogy nálunk most volt hosszú hétvége). Gyereknapot Angliában ugyan nem ilyenkor ünneplik, de mi azért tartottunk egyet. Jó ezekben az ajándékozós ünnepekben, hogy csúnya módon lehet a gyereket azzal zsarolni, hogy nem kap ajándékot, ha nem lesz jó / nem fogad szót / hisztizik....:) Biztos, nem a legjobb szülői módszer, de néha annyira adja magát...:)
Dani így viszonylag könnyen ágyba is ment ebéd után, mert tudta, ébredés után ajándékot kap.
Néhány nappal előtte az udvaron "húsvétost" játszottunk, néhány apró lomját elrejtem a fűben, és jön a verdás kis vödrével megkeresni a kincseket. :) Mivel a gyereknapi ajándék is több apró játékból állt, úgy gondoltam, ezt is a fűben rejtem el neki részenként. Egy autómosót kapott benzinkúttal, és hozzá sok apró járművel. Először a mosót vette észre a fűben, szaladt nagy lelkesen hozzá. Utána persze megkereste az autókat is, "Köszönöm, nyuszi!" felkiáltással. Játék közben piknikeztünk egyet a pléden az udvaron, finom házi hamburger volt a gyereknapi menü.
Később pedig kimentünk az Abington parkba, ahol egy nagy mozgó vidámpark is volt éppen (olyasmi ez, mint nálunk volt régen a céllövölde és forgó, csak millió játékkal kitelepülve).
Dani először a körhintára ült fel, sikerült egy Thomas vonatot elcsípnie. Ezután egy kukacos mini hullámvasútra, egy kisvonatra, egy másik körhinta szerű forgóra, és végül, ráadásként, még egyszer az első körhintára. Ezután szaladgált egyet a játszótéren, a gyereknap stílusos lezárásaként pedig kapott egy fagyit is.
Többször is előült az arcán az a mosolya, amit nem minden nap vesz elő (van egy zsivány, bazsalyogós mosolya, ami akkor kerül elő, ha nagyon örül valaminek - rendre, ha régóta nem találkozott valakivel, vagy olyan dolgot kap, ami nagyon tetszik neki). Ezt a mosolyt látva tudom, igazi gyereknapi programot sikerült neki varázsolni, amit igazán élvezett.

Csak egy vasárnap

Végre, ismét kellemes volt az időjárás, így egy szuper kis vasárnapot hoztunk össze.
Reggel már napfényre ébredtünk. Daninak nem csak a telefonját hozta vissza a cica - mert este mindig elviszi, és csak reggel hozza vissza-, hanem hozott egy hatalmas szatyor építő kockát is. Akkora torony épült még reggeli előtt, hogy nagyobb volt, mint Dani. Kicsit később elmentünk sétálni a közeli Eastfield parkba (ejtsd ísztfild park). Szép nagy zöld terület, kis tóval a közepén, sok madárral - akiknek épp most vannak fiókáik -, kutyasétáltatókkal, egy-két játékkal. Motort is vittünk, hol szaladgált, hol motorozott, hol ölben cipeltette magát. Volt, hogy hisztizett, mert nem arra mentünk, amerre ő akarta. Apa ölbe vette, mire Dani kijelentette, hogy "ígérem, máskor nem hisztizek, és nem elesek". :)

Come on, duck! - Gyere, kacsa!

Eastfield park

A torony

Hazaérkezés után a fiúk lenyírták a füvet, én pedig készítettem egy kis főzeléket az előző napi husihoz. Dani a félig fagyos vegyes zöldséget tolta befelé tízóraira. :)
Megebédeltünk kint az udvaron. Dani az Apa sörös üvegébe kapott szörpöt, nagyon tetszett neki. :)
A délutáni alvás alatt Jusztinnal a WTCC ausztriai futamát néztük meg (autóverseny). Dani felébredt a 2. futamon, így azt már vele együtt néztük. Azt már tudja, hogy az orange színű Hondának szurkolunk, amit Norbi vezet. (Megj.: Michelisz Norbi, a magyar versenyző, narancsszínű Hondával). A 2. futamon Norbi 3. lett, így együtt örültünk neki. :)
Este mesenézés volt, közben Apa elment hajat mosni. Dani éppen pucér volt, mert a szobatisztasági kísérlet aktuális fázisa éppen kudarcba fulladt, és az öltözködésen vitáztunk. Öltözés helyett inkább bemászott Apa után a kádba, és közös hajmosás kerekedett belőle. Aztán közös öltözködés. Előbb felvette Jusztin fehér pólóját. Miután az lekerült, kijelentette, nem tudja, mit vegyen föl. :) Közölte az Apjával, neki megmondja, hogy ő mit vegyen fel. Választott neki nadrágot, és az összes polcon lévő ruhával együtt kirántotta. Most éppen a hajzümizés (szárítás) zajlik, Dani szárítja Apa haját. Lassan jön az este, jó kis napot zárunk. :)

Szörp :)

Apa pólójában

Kocccc....

Madártej

Na tessék, már megint egy recept, de csak azért teszem közzé, mert tudom, hogy vannak időhiányban szenvedő anyukák / nagyik az olvasók között, akiknek a gyereke / unokája / ne adj isten a párja meg ő maga is szereti az édességeket. És nincs mindig kedve nekiállni sütni, vagy madártejet kotyvasztani. Ez egy kb. 15-20 perc alatt elkészülő madártej, plusz nyilván a hűlési idő.
Az eredeti recept Illéskrisztől van.

Ahogy én készítem:
1 liter tejet egy hőálló edényben beteszek a mikróba melegíteni. Közben 3 tojássárgáját alaposan kikeverek ízlés szerinti sztíviával és vaníliával (természetesen lehet cukorral is, az eredeti recept 4 kanál cukrot ír). Amikor már fehéredik, beleteszek két púpos evőkanál vaníliás pudingport, és azzal is elkeverem. A forró tejből öntök rá valamennyit, majd az egész tojásos keveréket hozzáöntöm a tejhez. Visszamegy a mikróba 2 percre, kavarás, még két perc a mikróban, újabb kavarás....annyiszor két perc, amíg elértük a kellő sűrűséget. (Nyilván, ha nagyon sűrűn szeretnénk, a puding mennyiségét lehet növelni). Arra figyeljünk, hogy akkora edényben legyen bent a tej, hogy ne tudjon kifutni!

Közben a 3 tojásfehérjét felverjük egy tálban ízlés szerinti sztíviával / cukorral, és szintén megy a mikróba szűk egy percre. Ez alatt szépen megfő a hab.

Innen már minden ugyanúgy, mint a hagyományos receptnél. Tejcsi kimer, hab rászaggat...
Gyorsan kész van, nem pont ugyanolyan, mint a hagyományos készítéssel, de finom!

Autók

Írtam már korábban Dani autó kedvteléséről - szeret ülni az autóban, szeret benne játszani, az ajtókat nyitogatni, vezetni. Most a legújabb, hogy figyeli az autókat, és szól, ha olyat lát, amit ismer.
Jelenleg három típusnál járunk.
"Olyan, mint Apa Hondája!"
"Olyan, mint Papa Nissanja!"
"Olyan, mint Papa citromja!" (A citrom nyilván Citroen, de mivel franciául a citron citromot jelent, megengedhető bűn.)

És mi mindenre jó az autók ismerése...Elkezdtünk beszélgetni a betűkről is. A H a Honda betű. Valamelyik este fürdéskor lelkesen fedezte fel a meleg vizes csapon lévő H betűben (hot=meleg) a Honda betűt...

Repcsi mama szülinapjára

Anyukám szülinapja volt nemrég, annak rendje-módja szerint skype-on felköszöntöttük.
Fél óra múlva a nappaliban Dani elővette a színes ceruzáit, egy lapot, és lelkes rajzolásba kezdett.

- Mit rajzolsz, Dani?
- Ica mamának ajándékot.
- És mit rajzolsz neki?
- Repcsit.
- Ó, látom. Ez itt a szárnya?
- Nem, pink szárnya van.
És pink szárnyat is rajzolt neki. :) (Pink, vagyis rózsaszín, mert a Wizz Air gépek, amivel repülni szoktunk, rózsaszínűek.)

Londonban jártunk - végre!

Végre eljutottunk Londonba! Sokadik nekifutásra, végre, összejött!
Fő apropója az útlevelünk hosszabbítása volt, de ha már utaznunk kellett, összekötöttük egy városnézéssel is. Természetesen Dániel is velünk tartott.
Vonattal mentünk, ami Dani első vonatozása volt, készült is rá lelkesen. Napokkal előtte azt szajkózta, hogy vonattal megyünk Londonba. :)
A vasúti közlekedés kiváló Angliában. Vonatok szinte fél óránként, csúcsidőben pedig ettől is gyakrabban indulnak a fővárosba. Nem helyjegyes ugyan, de egy vonatra nem adnak el több jegyet, mint amennyien ráférnek. Kb. 120-130 km/óra sebességgel haladtunk, tempósan, kulturált körülmények között. A Euston (ejtsd júszton) vasútállomásra érkeztünk, ami London szívében áll. (London 9 zónára van osztva, ebből a belváros az 1-es és 2-es zóna, de a város központja az 1-es). Innen metróznunk kellett a Victoria vasútállomásig, majd gyalogosan a nagykövetségre. Kicsit megcsúsztunk, és a gyalogosan részt konkrétan futva tettük meg, Dani nagyon élvezte a babakocsis száguldást. :-)
A metróról, illetve a tömegközlekedésről még néhány szót. Az egész városban a metró közlekedés hihetetlenül jó. A jegyek helyett egy úgynevezett Oyster card-ot érdemes használni. Ez egy bankkártya méretű kártya, amit 5 font ellenében lehet megvásárolni (ha nincs szükségünk tovább a kártyára, és visszaadjuk, az 5 font is visszajár.) Ezt a kártyát lehet feltölteni pénzzel, és ha így, és nem papír alapú jeggyel utazunk, kb. fele annyiba kerül a tömegközlekedés. Használhatjuk buszon, metrón...és napi 7 font költés után leáll, mármint bármennyit is utazunk egész nap, nem fogunk többet fizetni, mint 7 font. A metró megállóban vettük meg a kártyát, mivel rengeteg automata van erre a célra kijelölve, az egész, sorbanállással együt nem került többe 5 percnél.
Szóval, metróztunk is. 
A nagykövetségről átsétáltunk a Hyde parkba (ejtsd: hájd park), ami a királyi parkok közül az egyik. 140 hektáros zöld területről beszélünk, így természetesen az egészet nem jártuk be, sőt, igazából csak a szélén sétáltunk egyet. Nem részletezem, hogy szép, és szépen karbantartott...Éppen akkor érkeztünk, mikor a királyi lovas sereg őrségváltás után ment az úton, így véletlenül ugyan, de ezt is elkaptuk.Dani élvezte nagyon, hogy a parkokban sok madár van, és nagyon szelídek is. Egy kis kenyérért igen közel jöttek. Akkor már nem voltak olyan bátrak, amikor Dani körbe-körbe szaladgálva kiabált nekik, hogy come on, csicsik! (Ejtsd kám on, jelentése, gyertek csicsik, vagyis madarak. Mellesleg a come on egy új szó az oviból, nem mi tanítottuk neki.)

Hyde-park

Come on, csicsik!

Lovas őrség

 A Hyde parkból tovább sétáltunk a Buckingham palotához (ejtsd: bákingem palota), útba ejtve a St. James parkot is (ejtsd szent dzsémsz).
Az őrségváltásról itt lemaradtunk, de a palotát megcsodáltuk, és azért láttunk menetelő őröket is.
A királynő épp otthon volt, ezt jelzi az, ha a palota tetején fel van húzva a zászló (előtte láttunk éppen az úton egy lesötétített, királyi felségjelzésű Rollce Royce-t, ezek szerint nem Erzsébet királynő ült benne). A palota nagyon szép, egy 1703-ban épült épület az alapja, amit az idők során folyamatosan bővítettek. A palota előtt zajlik (általában 11:30-kor) a királynő testőreinek felvonulós őrségváltása. 

Őr a Palota előtt

Buckingham palota

Viktória királynő emlékműve a palota előtt

Innen, bár mehettünk volna metróval, inkább egy emeletes piros buszra szálltunk fel, és egy átszállással mentünk el a Towerig. A Tower egy több erődítményből álló épületegyüttes, amit 1078-ban alapítottak. Volt királyi palota, főrendű foglyoknak szánt börtön, így számos nyilvános kivégzés is történt itt. Jelenleg a műemlék jellege mellett a királyi ékszereket őrzik itt.
Útközben  megcsodáltuk a Big Bent, a Parlament épületét, és a London Eye-t is. A Big Ben, London egyik jelképe, gy 96 méter magas óratorony, a Parlament legismertebb épülete. A Big Ben nem a toronynak, vagy az órának a neve, hanem a több mint 13,5 tonnás harangé. Az óra számlapja a legnagyobb Nagy-Britanniában: az átmérője 7 méter, a percmutató 4,2 méter hosszú és 100 kg súlyú, az óramutató pedig 2,74 méteres és 300 kg súlyú.

A Big Ben

Tower

London Eye

A busszal átmentünk a Temze fölött, a Tower Bridge-en - hídon, (ejtsd bridzs).  A Tower híd 1886 és 94 között épült. Egy kettős híd, az alsó része felnyitható, így tengerjáró hajók is átmehetnek alatta, a felső részen addig gyalogosok közlekedhetnek.
Itt sétálgattunk egy nagyot, távolból megnéztük a City-t, így, nagy betűvel - ez a város, és egyben a világ egyik legfontosabb üzleti és pénzügyi központja. Itt található a 309 méter magas The Shard (ejtsd dö sárd), Európa legmagasabb épülete is.
Dani szokása szerint galambokat kergetett. A városnéző túránk St. Katherine kikötőben tett sétával zárult.

Tower híd

London City

Visszametróztunk az állomásra, és hazavonatoztunk. Dani a nap végére elfáradt, a vonaton már elég nyűgös volt, tette ezt a nem alvás, és a sok rohangálás. De ahhoz képest jól bírta a programot, azt gondolom, egy ilyen néhány órás városnézés, ami nincs tele múzeumlátogatással, és sok parkozás is van benne, kis gyerekkel is vállalható.
És amikor megkérdeztük este tőle, mi tetszett a legjobban Londonban, ezt válaszolta: "Hát a csicsik!"

Dani dumál

Dani odaszaladt hozzám, és átölelt.
Apa kérdezi tőle: "Szereted anyát?"
Dani visszaszalad Apához, átöleli, és válaszol: "Apát még jobban!"

Esti játszás kint az autóban. Dani játszik, majd megszólal: "Egyszer majd tűzoltó leszek!"

Szintén autóban. "Apa, kifogyott a benzin! Arra van a tankoló!"

Dani köhög, majd megjegyzi: "Anya, csúnyán megfáztam!"

Ülünk az autóban, ez a délutáni program, miután Jusztin hazaér a munkából. "Anya, ez fantasztikus!" (-Mármint ülni az autóban:) )

Dani tornázik

A szülői példamutatás esete...
Most, hogy végre jobb idő van, viszonylag rendszeresen járok futni. Dani már tudja, hogy megyek, amikor öltözöm.
Egyik délután, futásból hazafelé jövet fordultam be az utcába, és ez a kép fogadott.

Fölvette a másik edzőcipőmet, és elindult ő is futni. :)
Valamelyik nap pedig, csatlakozott hozzám a tornában. Még a fél kilós súlyzót is elő kellett venni neki, ugrabugrált velem, csinálta, amit én is. :-)

Dani mesél

Az esti mese már-már rutinszerűen zajlik nálunk. Fürdés és fogmosás után választ magának egy könyvet, lefekszik a helyemre, apát lefekteti a helyére, és kezdődhet az olvasás. 
Egyik kedvenc meséje Bartos Erika  Bogyó és Babócája. Eleinte csak a mesét látta, később kapott könyveket is. Most, hogy Marika mama jött hozzánk, kapott újra két kötetet. Kedvence az lett, amelyikben a Homokvár és a Gömbi tornya címűek vannak. Napok óta ezeket kell olvasni. Tegnap este ment a szokásos felolvasás, és egy-egy sor végét kihagyva, hagytam, hogy Dani fejezze be a mondatokat. És lám, mit vettünk észre? Dani a 6-7 felolvasás után nem csak a sorok végét, hanem szinte az egész mesét kívülről tudja! Tulajdonképpen félig ő mesélte a mesét!
Csak néztünk egymásra, mi felnőttek, és dagadtunk a büszkeségtől, milyen okos a gyerekünk / illetve mamának az unokája! :-)

Kirándulás Dél-Nyugat Angliában

Már lassan egy éve Angliában élünk, de az országból még nem sokat láttunk. Marika mama tavaszi látogatásának idejére így terveztünk egy kirándulást. Kapóra jött egy 'akció', aminek kereteiben nagyon jó áron lehetett foglalni egy mobilházas üdülőben szállást. Választásunk (a még elérhető helyek alapján) Devon megyére, az Exmouth nevű város melletti Devon Cliffs nevű szálláshelyre esett.
Na, mivel kirándulás, úgy gondoltuk, belesűrítünk a programba mindent, ami csak belefér, de még kényelmes. Azt, hogy a gyerekek nem bírják az utazást, előre megcáfolom. Legalábbis Dani setében ez most nagyon nem volt igaz. Semmi gond nem volt vele, gond nélkül bírta a kocsikázást, a kirándulást, sétálást, nagyon jól érezte magát. Jusztin mondta is, hogy egyszer csak azon vesszük majd észre magunkat, hogy a gyerek hátizsákkal nekivág Nepálnak.:)
Péntek reggel vágtunk neki az útnak. Első nap egy oxfordi kitérőre álltunk meg. A várost a 8. században alapították, helyet ad Anglia (és egyben az angol nyelvterület) legrégebbi egyetemének. Az álmodó tornyok városának is nevezik. Gyönyörű, nagyon hangulatos város. Nyilván az egészet nem jártuk be, az egyetem néhány épületét, és a könyvtárat csodáltuk meg kívülről, illetve bementünk a Tudománytörténeti Múzeumba. Dani olyan érdeklődően figyelte az épületeket, felszabadulva szaladgált a tereken, lehet szemlélte a jövendő iskoláját. :) Oxfordban van egy nagyon hangulatos fedett piacrész, kicsi, gyönyörű boltokkal, itt is sétáltunk egyet, és nézelődtünk. Dani kedvenc boltja a nagy kirakatos cukrászda volt, ahol a nénik a kirakatban díszítették a szebbnél szebb süteményeket.

Egyetemtér

A fedett piacon

Hm, ide járok majd könyvtárba....

A városról még annyi, hogy a belvárosban nehéz parkolóhelyet találni. Igen sokat keringtünk, mire sikerült. A belváros tulajdonképpen le van zárva az autók előtt, éppen ezért rengetegen biciklivel közlekednek.
Oxfordból indultunk a szálláshelyünkre. A szállás nagyon kellemes meglepetés volt. Egy nagyon szép, modern, tiszta, három hálós, nappalis, két fürdőszobás lakókocsit / mobilházat kaptunk. Dani itthon még mindig kiságyban alszik, így kérdéses volt, hogy tetszik majd neki a nagyágyon való alvás. Semmi gond nem volt. A fal mellé toltuk az ágyat, mellette aludt mama, ügyesen, gond nélkül aludt el minden este, és ha otthon érte, akkor délután is. A teraszunk és a nappalink a tengerpartra nézett, előttünk csak két sor lakókocsi volt, de mivel egy lejtős helyen álltak a házak, zavartalanul le lehetett látni a partra. Maga a komplexum is nagyon jó, több játszótér, parti kávézók, uszoda rengeteg gyerek csúszdával, szóval rossz idő esetére is lehet programot csinálni. Ami nem tetszett a program lehetőségek közül, az egy nagy szórakoztató központ, telis tele játékgépekkel. A gyerekek vödör szám dobálták a két pennyseket, ez számomra megdöbbentő volt.
Első nap a parton sétáltunk egyet, Dani találkozása az Atlanti-óceánnal nagyon klassz volt. Olyat játszott, hogy szaladt a hullámok elől, de volt olyan is, hogy a hullámok felé futott. A kagylógyűjtés is nagyon tetszett neki.  Nem maradhatott el a merülés, sem neki, sem nekem. Szerencsére mindketten vittünk váltócipőt. :-)
Már a nap végére láttuk, hogy Dani és a tengerpart jó barátok lesznek. :)

Első találkozás az Alanti-óceánnal

Megmerülve

Második nap a szálláshelyünkön maradtunk. Reggeli után a játszótéren kezdtünk, majd lementünk a partra. Olyan gyönyörű időnk volt, hogy az ebédet a teraszon tudtuk elkölteni. Ebéd után Dani aludt egy nagyot, ébredés után pedig meglátogattuk a már említett uszodát. Uszi után vacsorázni mentünk egy szép, helyi étterembe. Az Exmouth-i partnak ezt a részét, ahol voltunk, Sandy Bay-nek (homokos öböl) hívják. Egy magas sziklafal alatt van a széles, homokos part. Egy viszonylag meredek, lejtős úton lehet leereszkedni a partra. A parton sok-sok szép követ, és kagylót tudtunk gyűjteni, Dani nagy örömére.

Árnyékos kép

Sütkéreztünk

Harmadik napon egy újabb kirándulást terveztünk. Egy órányi kocsiútra volt Dartmouth vára, ezt terveztük megnézni. Az idő még mindig kegyes volt hozzánk. bár közel sem volt olyan szép napsütés, mint előző napon, az eső nem esett.Dartmouth gyönyörű kis város. Azt szokták mondani, ha az ember valahová születik, annak a helynek a szépségeit nem tudja egy idő után értékelni. Hát, ha egy olyan hegyoldali kis házikóban laknék, ami egy gyönyörű öbölre néz, nem hiszem, hogy valaha is megunnám a panorámát. :) A várnál le lehetett menni egy partszakaszra. Kicsi, de nagyon szép öböl volt, sok-sok élő kagylóval a sziklákon. Dani talált magának kis barlangot is. Megnéztük a történelem során sokat látott és sok csatát megélt várat is, sőt Dani még egy húsvéti tojásvadászatra is benevezhetett, aminek a végén kapott egy csokinyuszit. A várról szép kilátás nyílt a környékre, megnéztük a mellette lévő templomot is.

A parton

A vár új fegyverese

Parton

Dartmouth-ból (véletlenül, az iPhone navigációja révén) komppal mentünk tovább az Angol Riviérára, Torquay városába (itt élt sokáig Agatha Christie). Először a Cockington nevű kis települést néztük meg, ahol sok szalmatetős, eredeti pompájában tündöklő ház maradt meg. Sétáltunk egy nagyot, nézelődtünk. Volt egy rész, ahol különböző mesterségeket mutattak be, Daninak itt természetesen a kovács bácsi volt a kedvence. :) Láttunk egy vízi malmot is, amit Danit a fogmanók mintájára elnevezett vízi manónak. :-) Innen még egy sétát tettünk Torquay kikötőjében. Ez félő volt, hogy nem fog menni, Dani ugyanis ekkorra már szétcsúszott eléggé, és szinte nyitott szemmel aludt a kocsiban. Aztán csak kipattant a szeme, így itt is tettünk egy kört. Igazi nyaraló város, apró boltokkal szép kikötővel, hangulatos városrészekkel. Jusztint a hegyoldalba épült házak Monacóra emlékeztették. Indulás előtt egy cukrászdában vettünk egy-egy sütit. Danién apró cukorkák is voltak, és miután a pink színűt megette, teljesen felpörgött. :-) Hazáig egy szemhunyásnyit sem aludt, dumált, szórakoztatott bennünket.

Cockington

Torquay

Utolsó nap 10:00-kor el kellett hagynunk a szállást. Miután kijelentkeztünk, még betértünk az uszodába, rossz idő lévén nem nagyon volt jobb ötletünk. 12 körül indultunk el, az utolsó úticél a Stonehenge volt. Szerencsére, mire odaértünk, kisütött a nap, úgyhogy itt is tudtunk egyet sétálni.

Innen pedig indulás haza. Dani még most is emlegeti, hogy a tengerpartra akar menni, és a lakókocsiban akar lenni. Toppant egyet a lábával, és kiált hozzá, 'De akajok!'