Én nem tudom, ez a korszak minden gyereknél meg van-e, de mi most küzdünk vele.
Dani mindent egyedül akar csinálni, és ha véletlenül megcsináljuk előtte (pl. kinyitom az ajtót, amit ő akart kinyitni, de erről én nem tudtam), akkor hatalmas hisztibe kezd.
Igaz, én neveltem bele, hogy olyan nincs, hogy nem tudom megcsinálni, mert ha nem megy, megpróbáljuk újra, vagy segítséget kérünk....de néha már borzasztó idegesítő a mindent én akarok dolog. Kezdve az ajtókinyitástól, az öltözésen keresztül, a kocsi bezárásáig, mindig van valami, amit ő akar csinálni.
A Santa Podi kirándulásunk után délután nem aludt semmit, és nagyon fáradt volt este. Na, ekkor volt egy nagyon nagyon nagy hiszti. Nem akart felöltözni, így ráhúztuk a nadrágját, és ágyba dugtuk, mert nem bírtunk vele. Persze nem aludt el...kivettem, leült a folyosóra, és ordítások és hüppögések közepette kb. ötször vette le és fel a pizsamanadrágját, azzal a kommenttel, hogy Dani fel tud egyedül öltözni. Keserves volt, neki is, nekünk is....Végre aztán lenyugodott, és elaludt. Reméljük, hamar kinövi ezt a korszakot. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése