Tengerpart – második felvonás

Azt ugye mar írtam korábban, hogy Daninak az óceán mekkora élmény volt, amikor áprilisban Devonban jártunk. Azóta is sokat emlegette, hogy menjünk a tengerpartra. (Többek között, egyszer amikor repülővel utaztunk, és meglátta az ablakból, hogy alattunk a tenger van, mondta, hogy ‘Anya, tengerpart, ki akarok szállni!’ :)

Szóval, kihasználva az utolsó nyári hétvégéket, útnak indultunk egyik szombaton, hogy tengerpartozzunk egyet.

Akkor írok az angol időjárás(jelentés)ről is. Sok esetben meg azt sem mondjak meg helyesen, hogy per pillanat adott területen milyen idő van. Azt ígérték, hogy 22 fok körüli iső lesz, napsütéssel. Arra számítottunk, hogy olyan parton piknikelős, homokozós, rövidnadrágban bokáig vízbe gázolós idő lesz. Hát, nem. Felhős, szeles, 18 fokos, szóval minden, csak nem nyár. A tanulságot is levontuk. Ha nyáron jó idő van, nem kell várni semmire, hanem be kell szállni a kocsiba, és akar egy napra, vagy hétvégére irány a legközelebbi tengerpart. Nem hiába, most amikor a nagy melegek voltak nyáron, szinte mindenki ment a tengerpartra, nem lehetett szállást sem foglalni.

Egy hozzánk közeli partot választottunk, Hunstamptonba látogattunk el. Ez az ország keleti részén van, kb. két óra kocsikázással értünk oda. Közel sem olyan szép, mint a devoni part, ahol áprilisban voltunk, na de tengerpart, és Dani erre vágyott. Persze nagyon örült neki, és persze hogy bele is ment bokáig a vízbe. Illetve a hullámok a fenekéig is csaptak, szóval néhányszor át kellett öltözni. Azért – kicsit ugyan fázva -, de élveztük a partot, sétálgattunk egy szép parkban, ismét szörnyülködtünk a gyerekeknek kialakított játéktermeken...Úgy tűnik, ez minden parton van, hogy a rossz idő esetére is biztosítsanak szórakozási lehetőséget. A vidámparkot még megértem, de ezzel a játékteremmel nem bírok megbarátkozni. Szóval sétáltunk egyet, Dani beült egy kis körhintara, mutatott egy nagy forgót, és mondta, hogy arra beültetjük anyát – Jusztintól tanulta, ha lát valamit, amin tudja hogy félnék, azt mondja, arra beültet, nos Dani hamar megtanulta tőle.

Hazafelé menet megálltunk egy másik tengerparti városban, mert ‘tartoztam’ még Jusztinnak egy ebeddel a Nando’s-ban. A szülinapjára ígértem, de mindig elmaradt valami miatt. Ez egy étteremhálózat Angliában, afrikai ihletéssel. Csirkehúst készítenek, citromos, mangós, csípős ízekkel, nagyon ízletes. Jártunk mar előtte is ilyenben, és mivel ízlett, visszatértünk. Dani nagyon élvezi egyébként az éttermezést, a kis gourmet nyitott az új ízekre. Persze a sült krumpliból fogy a legtöbb. Sétáltunk kicsit a belvárosban – nagyon hangulatos része van, és lementünk egy folyópartra is, aminek a torkolata a tengerhez valahol ott van a kornyéken.

Dani talált kimúlt rákpáncélt is. 

Ennyi volt az idei tengerpartozás, jövőre okosabbak leszünk, és ha jó lesz az idő, indulunk is.