Mi volt az oviban?

Kb. minden nap ez a párbeszéd játszódik le délután: - Dani, milyen volt az ovi? - Jó. - Kivel játszottál? - Mindenkivel. - Mit csináltatok? - Játszottunk és rajzoltunk. Szóval ennyi információ jut nekünk, szülőknek. Gyakorlatilag azt is csak véletlenül tudtuk meg, hogy franciára jár az oviban. Tud 10-ig számolni, köszönni, ismer szavakat. Ma azzal fogadtak az oviban, láttam-e a Dani képeit előző nap. Mondtam, persze, megmutatta, mit rajzolt. Az óvónő mondja, hogy nem, a kigyós képeket, az irodában. Ezen meglepődtem, gondolván a gyerek olyan szépet rajzolt, hogy kiraktak az irodában?! Aztán kiderült, fényképekről van szó, a kigyóval. Tegnap délután az volt a gyerekeknek a program, hogy egy állatokkal foglalkozó ember bevitt az oviba egzotikus állatokat, mint kígyó, gyíkok, stb. A gyerekek foghatták, megsimogathatták őket, megismerhették ezeket  a különleges kis lényeket.Az óvónők csodálattal es áradozva beszéltek arról, Dani mennyire bátor volt – a legbátrabb a csoportban -, megfogott, megsimogatott mindent.És azon túl, hogy bátor volt, nagyon finoman bánt velük. Igy aztán a bemutatót tartó emberrel nagy barátságba kerültek, es minden állathoz Danit hivta ki, hogy gyere, segits, gyere, fogd meg, gyere, simogasd meg...Olyan büszkeseéggel töltött el, ahogy az óvónőkön látszott a csodálat, mikor beszéltek Daniról.Kb két hete amúgy házi allatok voltak. Egy kinti, de fedett udvaron voltak elkerítve birkák, tyúkok, kakas, kecske, törpe malac.A városi gyerekeknek nyilván nagy elmeny közel kerülni a néha csak mesékből ismert állatokhoz.

Dani pillanatok

Oviból hazafelé tartunk, vezetek, Dani hátul az ülésben kotyog. Nem értem, így megkérdezem, hogy mit mondtál, Szívem?
Dani felháborodva válaszol: "Nem vagyok Szívem! Dani vagyok, nem Apa!"

Várjuk a Karácsonyt, készülünk lelkesen. Dani határozottan döntötte el már hónapokkal ezelőtt, hogy vonatot kér, tíz emberrel. A vonat még egyszerű is, de 10 ember?!

A magyar boltban sikerült szaloncukrot vennünk, na meg már októberben is érkezett egy kisebb szállítmány Marika mama jóvoltából. Dani nagyon kedveli, de csak szalonnacukornak hívja. :)

Vásárolunk, Dani meglát egy kb. 5 kilós kutyatápot. "Anya, vegyünk Tapinak kutya ebédet!"

Ovonő mesélte, hogy minap házat rajzoltak, és Dani kikérte magának, hogy az ő háza elé két autót rajzoljanak, egy kéket, és egy fehéret. :)

Az oviban lehetett karácsonyi tombolát venni, 4 ajándékkosarat sorsoltak ki, tele édességgel és néhány üveg itallal. Dani megkért, hogy vegyünk mi is tombolát, mert Apának szeretne egy sört nyerni. :)
Imádom benne, hogy ilyen kis jószívű. Ha van egy kis csokija, azt is képes 3 felé osztani. :)

Magical Journey, avagy a varázslatos utazás a Télapóhoz

Danival meglátogattuk Santa Claust, a Télapót. Birmingham mellett, egy golfpályán megépítették Mikulás lakhelyét. Nagyon hangulatos volt, a gyerekeknek nagyon varázslatos, nem hiába volt a neve Magical Journey, azaz Varázslatos Utazás.
A bevezető utat már havas fenyők övezték (élő fenyő műhóval – nem tudom, mennyi fát használtak fel, de több százat), és kandeláberekkel. Egy nagy sátorba érkeztünk, ahol kis kávézó, és néhány karácsonyi stand állt. Már ott is volt egy-két látványosság, mint pl. a  gólyalábon sétáló hótündér. 10 perces turnusokban indultak a csoportok, külön helyen voltak a történések, így egyszerre sehol nem volt zsúfoltság.

Először egy mini kiállítás fogadott minket, ahol Télapó szánkójánál lehetett fényképeszkedni, illetve egy-két érdekes dolgot lehetett megtudni. Innen Télapó feleségéhez mentünk at, aki a hangulatosan berendezett kis konyhájában várta a gyerekeket. Ő elmesélte, hogyan alakult ki az ajándékozás szokása, illetve elmondta, hogy Télapó egyik rénszarvasa, Rudi eltűnt, és a gyerekek segítségét kérte a keresésben. A következő állomás a Télapó egyik segítőjéhez vezetett. Ez kicsit unalmas és ötlettelen, na de kibírtuk, és a gyerekeknek itt is volt egy-két poén. Ezután kimentünk, és egy kisvonattal utaztunk tovább. Néhány perces út volt, a kis ösvény, amin haladtunk, szépen volt kialakítva, havas fenyőkkel, díszekkel, vilagítással. Egy újabb sátorhoz érkeztünk, ahol egy bögre forró csoki várt mindenkit. Innen gyalogosan, egy szép karácsonyi ösvényen haladtunk. Volt néhány állomás manókkal, ahol a gyerekek feladatot oldhattak meg. A célállomás újabb sátor, ahol felirták a gyerekek nevét, és míg várakoztunk, egy hótündér karácsonyi mesét olvasott. Minden gyerekért névre szólóan jött egy manó, és elvezette őt a Télapó házához. A gyerekek ugyan nem látták, de több Télapó háza volt felépítve, de fa keritéssel, fákkal szépen el voltak takarva. Minden házhoz külön ösvény vezetett, így aztán nem lehetett látni a többi házat. Dani bekopogott, es beléptünk Télapó házába, ami éppen olyan volt, amilyennek én gyerekként képzelném. Télapó kedvesen fogadott minket, kérdezgette Danit, aki nagyon bátran és ügyesen válaszolgatott. Aztán megnézte a nagy könyvét, hogyan viselkedett Dani az evben. Kicsit volt rossz, és sokkal inkább jó. Úgyhogy természetesen kapott ajándékot is. Búgócsigából es színváltós frizbiből választotta végül a frizbit, ami azóta is az esti fürdés sztárja. Mikor végeztünk, egy következő tisztásra vezetett az út, ahol végülmeglett az elveszett rénszarvas, három másikkal együtt. Szerintem nem csak Dani, hanem mi is élveztük ezt a kirándulást. Remélem, megmarad neki az emlék, és biztos vagyok benne, hogy jövőreis elmegyünk, de talán este, mert a fények miatt még hangulatosabb lehet.

Dani duma

Kint az udvaron, a fa tárolóban találtunk egy döglött egeret. Kérdezte Dani, mi az. Mondtuk neki, hogy meghalt a kisegér.
Mire Dani: Kicsit halt meg, vagy nagyon?

Magyartalanságok. Dani a minket helyett előszeretettel használja az “engünket” kifejezést, a nincs helyett pedig a “nem van”-t.

Egyik délután, miután az oviban felvettem Danit, megjérdeztem tőle, ven-e kedve eljönni velem vásárolni. Gondolkozott, gondolkozott, majd megkérdezte;
- Mummy, would you buy a sister for me? - Anya, veszel nekem egy (lány)testvért?

Duma...

Grillezünk a kertben, Apa sörözik. Dani lelkesen kihoz még egy üveg sört.

Apa: - Köszönöm, nem kérek többet, be fogok rúgni. :)

Dani, csodálkozó szemekkel: - Apa, belém fogsz rúgni?

Apa: - Nem, kisfiam, dehogy rúgok beléd!

Dani: - Akkor anyába fogsz rúgni?

Jusztinnak azóta is lelkiismeret furdalása van, hogy a gyerek azt gondolta, azért, ha hoz Apának egy sört, rúgás jár, meg egyébként is. Ettől már csak az lenne jobb, ha magyar oviba járna elmesélné, hogy Apa sört ivott, és belerúgott.... :)

Másik Dani duma....este Kerekiben mamával beszélgetünk. Dani valamit félreértett, és sértődötten ölelt meg, és mondta, hogy ne dobjátok ki anyát! Anyai szivem dagad a büszkeségtől, hogy a kisfiam megvéd, aki egy kis hatásszünet után hozzáteszi.... - nagyon nehéz...

Duma Dani

Vagy Duma Jóska, mert mindent kimagyaráz.
Nem akartam, hogy egy egész jégkrémet megegyen, mert előtte evett kinder tojást. Beszélgetünk, miközben Apa rózsát metszett.

- Dani, légy szíves, Apának is adjál a fagyiból!
- Nem, Apa nem volt jó!
- Miért?
- Mert három rózsát vágott le.
- De az nem baj...
- De, négyet kellett volna.

Mindenre van magyarázat, ugyebár...

Ica Mama és Pista Papa Angliában

Vagy akár írhatnám úgy is, hogy Ica és Pista Angliában...Dani már csak így hívja mamát és papát. :)

Danit a nyaralásról ők hozták vissza, így néhány napot együtt töltöttünk. Sajnos az időjárás nem volt kegyes, de azért így is sikerült kicsit jönni-menni. Voltunk shoppingolni, kacsákat etetni, sütöttünk szalonnát...
Egy nagyobb kirándulásunk volt, Stratford-upon-Avon-be (ejtsd Sztretford ápön Évön) látogattunk el, ami Shakespeare szülővárosa. Odafelé egy kicsit kocsikáztunk is a vidéki utakon, meg szerettük volna mutatni a vidéki Angliát. Mondanom sem kell, tetszett Nekik. :)

A kisvárosban minden Shakespeare-ről szól. Először a kis folyóparton sétáltunk egyet, kacsákat, hattyúkat etettünk. Belekukkanthattunk egy amatőr színtársulat Hamlet előadásába is. A part melletti kézműves kirakodó vásáron is átsétáltunk, itt Dani lelkesen simogatott meg egy hatalmas baglyot. Megnéztük a Royal Shakespeare Theatre (Királyi Shakespeare Színház) épületét.
Egy hosszabb sétával egy gyönyörű parkon keresztül elballagtunk a Szentháromság templomig, ahol Shakespearet keresztelték, és egy síremléke is van.

A templom a parkból

Szentháromság templom

Itt már mindenki kezdett éhes lenni, így megcéloztunk egy éttermet.
Egy szép régi pub-ban, a Windmill-ben ebédeltünk. Pista papa steaket kóstolt, én egy klassikus fish and chipset. Finomat ettünk, így tele hassal folytattuk utunkat.

Windmill Pub (Szélmalom Étterem)

Ebéd

A hangulatos kisváros minden olyan helyén Shakespeare emléktábla áll, ami valamilyen formában kapcsolatba hozható  a híres íróval. Így aztán akár a Shakespeare lányunokájának a férjének a házát is meg lehet nézni akár, mi ezeket csak kívülről csodáltuk. Természetesen elballagtunk a szülőházhoz is - az író 1564-ben született-, és útközben fagyiztunk is egyet. Daninak természetesen ez tetszett a legjobban az egész napból. Este azt mondta, a fagyibolt volt a legjobb a kirándulásban. :)

Shakespeare szülőháza

(Shakespeare-ről még többet itt, Stratford-upon-Avon-ről itt lehet olvasni. Képek még a városról itt. )

Olyan gyorsan telnek a napok, egyik a másik után...
Volt nálunk Marika mama május elején, és elvitte magával Danit Magyarországra nyaralni. Dani nagyon várta, hiányzott neki mindenki, így örült, hogy mehet holidayre. :)
Ahogyan hallottuk jól érezte magát nagyon, Volt Kerekiben és Debrecenben is.
Kerekiben tojt neki a tyúk a rendes tojások közé kinder tojást, sokat társasozott Ica mamával, játszottak Dávid uncsitesójával, etette Tapit és a többi kutyát rendületlenül...
Debrecenben mikor csak tehette Bencével és Petrával volt. Voltak kirándulni, ahol lovagolt is egyet, volt Petra ovis fellépésén, pancsoltak kint az udvaron, játszótereztek, villamosoztak...élményből nem volt hiány.
Mi is voltunk addig kettesben vacsizni, szombat esti táncikálni-iszogatni, kirándulni, shoppingolni...
Jót tett mindenkinek a különlét, Dani élvezte a nagyszülők kényeztetését, mi pedig a kettecskén létet. De azért a végére mindenkinek hiánya volt már.
Mikor Dani megérkezett, napokig nem lehetett rólunk levakarni. Ölelt minket, és mondta: "Szeretlek! Nagyon hiányoztam Neked!" :)

Húsvét

Megint túl vagyunk a húsvéton, eltelt gyorsan. Igaz, négy napos ünnep volt, itt már a nagy péntek is munkaszüneti nap.
Dani a mondókákkal, versekkel nem áll túl jól, nem igazán szeret ilyeneket tanulni. Na de mindenben nem lehet tökéletes! Angol dalocskákat tud, de a verstanulás nem a kedvence, és nem is nagyon szereti, ha mondom / olvasom neki. Így aztán a tavalyi nyuszipajtásos versnek futottunk neki idén is, és nagyon akadozva ment a zöld erdőben jártam, bár szegénykém szerintem ennek nem is értette nagyon a lényegét.
Volt anyát vízzel locsolás, piros tojás, fűben elrejtett édességek keresése, na meg Peppa Pig-es bögre is került a meglepetések közé, volt magyar húsvéti sonka, kalács, húsvéti kosárka, hot cross buns (itteni húsvéti édesség)...

A kalácsot nem hagyhatom szó nélkül. Annyira, de annyira finom lett! Ma ettük meg a végét baracklekvárral, de mióta megsült, mindenki minden reggel ezt ette.
Recept honnan máshonnan, mint Limara blogjáról.
A modern kor vívmánya, video receptből készült a kalács, ami kezdőknek hatalmsa segítség, (Biztos, ami biztos, a fonás idejére magam mellé állítottam Jusztint ellenőrzésként).
Szoval a recept szora kattintva itt a leiras, es azon belül megtaláljátok a videot is.

Olyan okos....

Tudom, tudom, minden gyerek okos, de néha meglepődök, milyen ügyes Dani.
Tény, hogy az oviban rengeteget foglalkoznak velük, és azért mi is sokat "tanulunk" játékosan itthon. Meg se tudom számolni, hány foglalkoztató füzete van.
Lehet nem szeretni az angol oktatási rendszert, ahol 5 évesen a gyerekek iskolába mennek (bár még egyszer hangsúlyozom, az első osztályos terem olyan, mint egy hatalmas, színes, inspiratív játszó szoba). Igen, kicsik még, de úgy tanlnak, hogy gyakorlatilag játszanak egész nap. És azért ha így nézzük, annyira nem is rossz a rendszer.
Az ABC-t itthon tanulta meg Dani, gyakorlatilag ő maga kezdeményezte. Most az oviban is a betűk, számok vannak porondon. Egyik nap az egyik foglalkoztató füzetével játszottunk, és nekem esett le az állam, amikor a 3,5 éves gyerekünk teljesen önállóan, segítség és magyarázat nélkül oldotta meg a feladatot. Az nem nagy szám, hogy megszámolta, hány darab van belőle, de szépen be is írta a 3-as számot. Ilyenkor olyan büszkék vagyunk rá! :)

Dani írta 3-as szám

Mennyünk funni

Tudok még magyarul helyesen írni, nem kell aggódni, de olyan édes, mikor rágja a fülem, hogy "Anya, mennyünk funni", mármint hogy menjünk futni. :)
Most hogy itt a jó idő, előkerült a futó cipő, és heti három este elmegyek kocogni. Dani is kedvet kapott, így a rendes futás előtt együtt is elmegyünk. Megkerüljük a háztömböt, és a felüljárón háromszor-négyszer átvágtatunk, de volt már olyan alkalom, hogy nyolcszor jártuk meg. Ezzel anyának meg is van a bemelegítés, meg popsi gyakorlatnak a lépcsőzés is. :)

Húsvéti készülődés

Ha másra nem, hát arra emlékszik Dani, hogy húsvétkor a Nyuszi sok-sok csokitojást hozott előző évben is. És mekkora móka azt a fűben keresgetni! :)

Lassan lehet ráhangolni a gyerekeket, mi is elkezdtük Danival elővenni a dekoráció egy részét, és alkottunk is. Ispiráció a Kifli és Levendula blogról, mi a kinder tojás belső felhasznásának ötleteit valósítottuk meg, de számos egyszerű, könnyen megvalósítható ötlet fellelhető.

A csibéket nem muszáj koszorúba fonni, egyesével is aranyosan mutatnak.

A sárga tulipánt még anyák napjára kaptam Danitól, a másik csokrot meg Jusztintól, csak úgy. :)

Ha már anyák napja, íme, Dani anyák napi alkotása az oviból, a másik kép pedig a húsvéti ügyeskedésük.

Anyák napi lap az oviból

Húsvéti lap az oviból

Reklám helye...

Nem, ez nem a reklám helye...Csak eszembe jutott, hogy olvasnak gyerekes anyukák, akiknek az okostelefonját, tabletjét néha a gyerek kölcsön kéri (és anyuka addig élvezi a nyugalmat, vagy mos-főz-takarít)
Szóval a napokban találtunk egy alkalmazást, Baby Bus a neve. Nagyon szuper, sokféle játékot tartalmaz, nagy része ingyenes, oktató jellegűek, szóval ajánljuk mindenkinek ! :)

Nyelvek

Fél éve még azon aggódtunk (aggódott Jusztin), Dani hogyan fogja megtanulni a nyelvet. Most ott járunk, hogy Dani sokkal többet beszél angolul, mint magyarul. Gyakorlatilag hétvégente rá kell szólnunk, hogy magyarul is beszéljen, de csak nehezen tudjuk rávenni.
Olyan monatokat mond, hogy hihetetlen, Gyakorlatilag az ovis nyelvet tökéletesen beszéli. (Jó, biztos elfogult vagyok, de tényleg!) A kiejtéséről nem is beszélve...

Például egyik este vásárolni voltunk. Dani már a kocsiban ült, mi pakoltunk a csomagtartóba. Beszálltunk, és Dani megkérdezte: "Have you put all the staff inside?" (=Minden cuccot beraktatok?)

Másik példa. Birminghamből hazafelé menet próbáltam felkészíteni Danit, hogy este hajmosás. Persze kijelenette, hogy nem.
Este eljött az idő, mondtam neki, vetkőzés, indulás. Mire ő: "I told in the car I won't wash my hair!" (=Megmondtam a kocsiban hogy nem mosok hajat!)

Sorolhatnám még, és fogom is, mert egy csoda, hogyan szívja magába egy kis ember a tudást, és hogyan tökéletesedik a nyelvhasználata napról napra. :)

Birminghamben jártunk

Szerencsére kegyes az időjárás velünk mostanság, és még a hétvégékre sem romlik el az idő.
Ki is használtuk ezt a szép időt egy hétvégén,  és elmentünk Birminghambe. A város Anglia második legnagyobbja, részletesen itt olvashattok róla.
Nem terveztünk semmi konkrétumot (nem is mi lennénk, ha terveztünk volna).  :)
Dani egész úton azt várta, hogy menjünk az étterembe. :)
Vasárnap délelőtt, mikor megérkeztünk, még ébredezett a város. A bevezető úton már látszik, hogy nagyon ipari város, rengeteg gyár mindenfelé. Olyan kontinentális európai város. Míg Londol nekem külön világ, olyan semmihez nem hasonlítható közeggel, addig Birmingham olyan igazi európai város. Szinte egyszerre jelentettük ki Jusztinnal, hogy olyan pesties.
A belvárosban kezdtük a sétánkat. Kicsit még szeles, hűvös volt az idő de hamar kisütött a nap. A belváros a vásárlól Mekkája, sok-sok üzlet, mindenféle boltok. A belváros, illetve az a vásárlós rész Bullring néven ismert. Érdekes látvány, ahogy egymással szemben áll a St Martin templom és a modern, ikonikus Selfridges épülete - az a "pöttyös" ház. :)

Dani a szökökútnál

Selfridges

St Martin templom

Mivel vasárnap mentünk, sajnos a piacról lemaradtunk, pedig van egy kinti, és egy fedett rész is. Nagy séta után beültünk egy finom ebédre egy Rouge Cafe-ba. Tényleg finom volt, és a pincérek nagyon kedvesek és figyelmesek voltak. Dani kapott egy lufit is, volt nagy öröm.   :)

Alvás a kocsiban

Játszótéren

Ebéd

Ebéd után csatangoltunk még. Dani, habár már igazán nagyfiú, még mindig elüldögél a babakocsijában, így ha hosszabb sétára indulunk, azt sem hagyjuk otthon, Így volt most is, sokszor ücsörgött, míg mi nézelődtünk. A belvárosból elmentünk egy közeli county parkba sétálni és játszóterezni egyet. Dani szegény útközben elaludt, de szó nélkül ébredt, mikor meghallotta, hogy játszótér van a közelben. :)
Volt nagy szaladgálás, csúszda, mászás, szép idő...Ismét sikerült egy jó kis kirándulást összehoznunk.

Ovi

Biztosan így lett volna Magyarországon is, és már biztosan unalmas is mindig ezt olvasni, de Dani annyira szépen beilleszkedett az ovis közösségbe. Egyáltalán nem viselik meg a kommunikációs nehézségek. Teljesen természetesen vált angolra, amikor reggel megérkezunk az óvodába. És mi annyira de annyira büszkék vagyunk rá. :)

Míg tavaly leginkább csak egymás mellett játszottak a gyerekekkel, addig mostmár állandóan társaságban van. Meg van a kis kompánia, akikkel a legtöbbet van együtt. Justin és Carter, egy kisördög és egy kisangyal a legjobb barátok. Meg egy-két lány és fiú. Mikor ki csapódik hozzájuk.

Valamelyik nap Danit védőoltasra vittem délelőtt, es később értünk be a szokásosnál. A teremben nagy csend volt, a gyerekek hátul játszottak valamit, körben álltak az egyik óvónénivel. Justin meglátta Danit, és rohant oda megölelni. Mondták az óvónők, nagyon várta már.

Másnap – a védőoltás hatására – Dani belázasodott és hamarabb kellett elhoznom. Búcsúzóúl Justin es Carter, és még egy kislány szomorúan körbeállták, és kapott egy nagy, csoportos ölelést. Carter még engem is megölelt, biztos ami biztos. :)

Az oviban nagyon ügyesen haladnak. Nagyon jó fejlesztő játékok vannak, folyamatosan cserélgetik, mikor mi van elől. Naponta, két naponta változik. Sokat énekelnek, dalokat hallgatnak, körjátékoznak, mesét olvasnak, kártyáznak. Rengeteget kézműveskednek, vágnak, ragasztanak, rajzolnak. Februártól heti egyszer úszni is járnak. A színeket és a formákat már tökéletesen ismerik, el kezdték a betűket és a számokat is megismerni. Valamelyik délután mentünk érte, kis, 4 fős csoportokban ültek az asztaloknál, mindenhol egy óvónéni, és játszottak. Volt egy papir halacska, 6 darabból állt, és mindegyik részén volt valahány pötty, mint a dobókockákon. Dobniuk kellett a kockával, es az azonos pöttyű halacskát megkeresni, és kirakni. Nagy élvezettel játszottak, és még tanultak is közben.

Láttuk ismét az új könyvet, amit vezetnek róla az oviban. Ez sokkal szebb kivitelezésű, mint a kiscsoportos volt. Fényképek vannak beleragasztva, és mellé van irva, abban a helyzetben milyen készségét használja a gyerek, mit csinál, stb. Pl. fotó arrol, amikor rajzol, es mellé irva, hogy pl. “Dani a bal kezét használja általában. Itt egy arcot rajzol, amin szemek és szája már van. A képet az apukájának késziti, az anyukáját ábrázolja.“

Lényeg a lényeg, Dani imád ovis lenni, oviba járni! :)

Dani dumál

Van úgy, hogy nehezen boldogulunk Danival, mert nem akar szót fogadni, rosszul viselkedik.
Ilyenkor néha megfenyegetem, vagy zsarolom. Valamelyik este azt találtam neki mondani, hogy a rossz gyerekeket szedik össze az utcán a cigányok, ha nem hagyja abba, őt is elviszik. Dani rám nézett, és hangosan el kezdett kiabálni:
 - Cigáááányok, gyertek, vigyétek el anyát!

Ma gyönyörű időnk volt, így elindultunk egyet biciklizni. A sok bicó és séta alaposan lefárasztott Danit, Hazafelé nagy sóhajjal meg is jegyezte: "Álmos lett a lábam!"

Hétvégén madártejet csináltam (mert Marika mamáéknál és Ica mamáéknál is az volt, és mi is megkívántuk.)
Dani ette, ette, már csak a levet kanalazgattam a szájába, mire megszólalt: "Madarat is, anya!"

Dani a pilótafülkében

Dani már rutinos repülőnek számít.
Ha jól számolom, már a 13. repüloutján is túl van. Sosem volt megilletődve, teljesen jól viseli. A pink repcsi pedig nagy kedvenc, emlegeti sokat.
Legutóbb pedig volt szerencséje betekinteni a pilótafülkébe is. A Wizzairnek van egy ‘kapitány útlevél’ elnevezésű promóciója gyerekeknek. A honlapjukról ki kell nyomtatni egy lapot, amin ha a gyerek összegyűjt 10 pecsétet a repülései során, bemehet leszállás után a pilótafülkébe. Danit leginkább a pecsét érdekelte, a Magyarországra tartó úton meg is szerezte az elsőt. Aztán a visszafelé tartó úton ismét elindult a pecsét-szerző útjara. (Egyedül ment a stewardess-hez, es bátran kérdezte, hogy ‘Can I get a stamp?’ =Kapahtok egy pecsétet?). Aztán lattuk, hogy kézenfogva sétál vissza a stewardes-szel. Nem volt aznap a fedélzeten a pecsét , így megengedték neki, hogy még aznap bemenjen a pilótafúlkébe. Nem mondanám, hogy túl lelkes volt, mi annál inkább. Ő már le akart szállni, mert a reptéren várt minket a Honda.

Szilveszter

Véget ért az év, öregebbek lettünk mindannyian.
Az év utolsó napját is csendesen, hármasban töltöttük. Próbáltam Daninak elmagyarázni, hogy itt az új év, de szegénykém nem értette mi ez, így csak azt kérdezte, hol van. :)

Azért csináltunk egy kis bulit is, volt party kaja, tokaji aszú, BÚÉK-os trombita, tűzijáték (az adventi koszorú kapott egy tortára való tűzijátékot), zene és tánc is. Dani most nem volt nagy táncos formájában, pedig nagyon szeret bulizni, ahogy ő mondja. Múltkor az oviban előadta, hogy nálunk esténként party szokott lenni (ez azt jelenti, hogy hallgatjuk a zenét, és ő az ágyon ugrál, vagy táncol, ha úgy tartja kedve, akkor nekünk is táncolni kell.) – Megjegyzem, bizony-bizony, már ilyeneket el tud mondani angolul, szépen, mondatokban. Ahogy látom rajta, nagyon szeret angolul beszélni, ha nem tud egy szót, kérdezi, és szépen mondja utánunk. Azt gondolom, ezt ő egyfajta sikerélményként éli meg, hiszen az ovi elején gyakorlatilag egy szót sem tudott elmondani és megérteni, most pedig kommunikál a gyerekekkel, óvónénikkel. Sokszor ha beérünk az oviba, mindegy, ki jön szembe, kezdi is a mondandóját....hogy ma lesz a karacsonyi buli, hogy mit kapott karácsonyra, hogy én vagyok az ő anyukája... Bár mostanában magyarul is úgy hivom, hogy Duma Dani, mert ha rájön, hatalmas gesztikulások közepette nekikezd, és csak mondja és mondja....

Most rázódunk vissza a hétköznapokba. Mi rosszabbul éltük meg a munkába visszatérést, mint ő az oviba. Ő ugyanonnan folytatta a játékot, ahol abbahagyta, mondhatni várta, hogy kezdődjön az ovi. Bár nagyon vissza se rázódunk, mert nemsoká repülünk haza. Most Danival el kezdtük vágni a centit, hányat kell még aludni. A tavalyi naptárábol készitettem neki egy kis szalagot, minden este levágunk a végéből egyet, igy látjuk, hogy közeledik az utazás. J Már várja nagyon, valamelyik éjjel felsirt, átmentem hozzá, mászott ki éppen az ágyából. Megkérdeztem tőle, hova megy, mire ő: “a repülőtérre”. :)