A bevezető utat már havas fenyők övezték (élő fenyő műhóval – nem tudom, mennyi fát használtak fel, de több százat), és kandeláberekkel. Egy nagy sátorba érkeztünk, ahol kis kávézó, és néhány karácsonyi stand állt. Már ott is volt egy-két látványosság, mint pl. a gólyalábon sétáló hótündér. 10 perces turnusokban indultak a csoportok, külön helyen voltak a történések, így egyszerre sehol nem volt zsúfoltság.
Először egy mini kiállítás fogadott minket, ahol Télapó szánkójánál lehetett fényképeszkedni, illetve egy-két érdekes dolgot lehetett megtudni. Innen Télapó feleségéhez mentünk at, aki a hangulatosan berendezett kis konyhájában várta a gyerekeket. Ő elmesélte, hogyan alakult ki az ajándékozás szokása, illetve elmondta, hogy Télapó egyik rénszarvasa, Rudi eltűnt, és a gyerekek segítségét kérte a keresésben. A következő állomás a Télapó egyik segítőjéhez vezetett. Ez kicsit unalmas és ötlettelen, na de kibírtuk, és a gyerekeknek itt is volt egy-két poén. Ezután kimentünk, és egy kisvonattal utaztunk tovább. Néhány perces út volt, a kis ösvény, amin haladtunk, szépen volt kialakítva, havas fenyőkkel, díszekkel, vilagítással. Egy újabb sátorhoz érkeztünk, ahol egy bögre forró csoki várt mindenkit. Innen gyalogosan, egy szép karácsonyi ösvényen haladtunk. Volt néhány állomás manókkal, ahol a gyerekek feladatot oldhattak meg. A célállomás újabb sátor, ahol felirták a gyerekek nevét, és míg várakoztunk, egy hótündér karácsonyi mesét olvasott. Minden gyerekért névre szólóan jött egy manó, és elvezette őt a Télapó házához. A gyerekek ugyan nem látták, de több Télapó háza volt felépítve, de fa keritéssel, fákkal szépen el voltak takarva. Minden házhoz külön ösvény vezetett, így aztán nem lehetett látni a többi házat. Dani bekopogott, es beléptünk Télapó házába, ami éppen olyan volt, amilyennek én gyerekként képzelném. Télapó kedvesen fogadott minket, kérdezgette Danit, aki nagyon bátran és ügyesen válaszolgatott. Aztán megnézte a nagy könyvét, hogyan viselkedett Dani az evben. Kicsit volt rossz, és sokkal inkább jó. Úgyhogy természetesen kapott ajándékot is. Búgócsigából es színváltós frizbiből választotta végül a frizbit, ami azóta is az esti fürdés sztárja. Mikor végeztünk, egy következő tisztásra vezetett az út, ahol végülmeglett az elveszett rénszarvas, három másikkal együtt. Szerintem nem csak Dani, hanem mi is élveztük ezt a kirándulást. Remélem, megmarad neki az emlék, és biztos vagyok benne, hogy jövőreis elmegyünk, de talán este, mert a fények miatt még hangulatosabb lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése