Dani alapvetően egy jól evő, és mindent evő gyerek. Persze vannak kedvencei. Bármikor képes lenne palacsintát, virslit, és spagettit (ahogy ő hívja, pagettit) enni. Meg csirkecombot, mondjuk pagettivel, de azért nokedlivel is csúszik. Meg persze jó sok kecsuval (=ketchup, ha valakinek nem lenne egyértelmű, mert kecsu az mindenhez kell). Ezek a nagy kedvencek. Naptól, napszaktól, és a szekrényben / hűtőben fellelhető kajákra való tekintet nélkül képes ezeket kérni. Hm. Hát kire ütött ez a gyerek? Ahogy anyától és Rácz déditől tudom, és is nagy nokedli és tészta rajongó voltam. :-) (És anyukám csirkepörköltje, persze az udvaron szaladgáló csirkéből, nokedlivel, meg fejes salátával mai napig a nagy kedvencem). De hogy a másik ágon is vizsgálódjunk, Bence és Petra nagy palacsinta rajongók (akik örökölték ezt anyai és nagybácsi ágon), és újfalusi dédi el is látja őket.
Valamelyik napi párbeszédünk:
-Anya, kérek palacsintát.
- Dani, nincs palacsinta.
- De anya, palacsintát kérek!
- Kisfiam, nem tudok palacsintát adni.
- Dédi süt sok palacsintát. - mondta ezt kicsit szomorúan konstatálva a saját helyzetét. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése