Mi volt az oviban?

Kb. minden nap ez a párbeszéd játszódik le délután: - Dani, milyen volt az ovi? - Jó. - Kivel játszottál? - Mindenkivel. - Mit csináltatok? - Játszottunk és rajzoltunk. Szóval ennyi információ jut nekünk, szülőknek. Gyakorlatilag azt is csak véletlenül tudtuk meg, hogy franciára jár az oviban. Tud 10-ig számolni, köszönni, ismer szavakat. Ma azzal fogadtak az oviban, láttam-e a Dani képeit előző nap. Mondtam, persze, megmutatta, mit rajzolt. Az óvónő mondja, hogy nem, a kigyós képeket, az irodában. Ezen meglepődtem, gondolván a gyerek olyan szépet rajzolt, hogy kiraktak az irodában?! Aztán kiderült, fényképekről van szó, a kigyóval. Tegnap délután az volt a gyerekeknek a program, hogy egy állatokkal foglalkozó ember bevitt az oviba egzotikus állatokat, mint kígyó, gyíkok, stb. A gyerekek foghatták, megsimogathatták őket, megismerhették ezeket  a különleges kis lényeket.Az óvónők csodálattal es áradozva beszéltek arról, Dani mennyire bátor volt – a legbátrabb a csoportban -, megfogott, megsimogatott mindent.És azon túl, hogy bátor volt, nagyon finoman bánt velük. Igy aztán a bemutatót tartó emberrel nagy barátságba kerültek, es minden állathoz Danit hivta ki, hogy gyere, segits, gyere, fogd meg, gyere, simogasd meg...Olyan büszkeseéggel töltött el, ahogy az óvónőkön látszott a csodálat, mikor beszéltek Daniról.Kb két hete amúgy házi allatok voltak. Egy kinti, de fedett udvaron voltak elkerítve birkák, tyúkok, kakas, kecske, törpe malac.A városi gyerekeknek nyilván nagy elmeny közel kerülni a néha csak mesékből ismert állatokhoz.

Dani pillanatok

Oviból hazafelé tartunk, vezetek, Dani hátul az ülésben kotyog. Nem értem, így megkérdezem, hogy mit mondtál, Szívem?
Dani felháborodva válaszol: "Nem vagyok Szívem! Dani vagyok, nem Apa!"

Várjuk a Karácsonyt, készülünk lelkesen. Dani határozottan döntötte el már hónapokkal ezelőtt, hogy vonatot kér, tíz emberrel. A vonat még egyszerű is, de 10 ember?!

A magyar boltban sikerült szaloncukrot vennünk, na meg már októberben is érkezett egy kisebb szállítmány Marika mama jóvoltából. Dani nagyon kedveli, de csak szalonnacukornak hívja. :)

Vásárolunk, Dani meglát egy kb. 5 kilós kutyatápot. "Anya, vegyünk Tapinak kutya ebédet!"

Ovonő mesélte, hogy minap házat rajzoltak, és Dani kikérte magának, hogy az ő háza elé két autót rajzoljanak, egy kéket, és egy fehéret. :)

Az oviban lehetett karácsonyi tombolát venni, 4 ajándékkosarat sorsoltak ki, tele édességgel és néhány üveg itallal. Dani megkért, hogy vegyünk mi is tombolát, mert Apának szeretne egy sört nyerni. :)
Imádom benne, hogy ilyen kis jószívű. Ha van egy kis csokija, azt is képes 3 felé osztani. :)

Magical Journey, avagy a varázslatos utazás a Télapóhoz

Danival meglátogattuk Santa Claust, a Télapót. Birmingham mellett, egy golfpályán megépítették Mikulás lakhelyét. Nagyon hangulatos volt, a gyerekeknek nagyon varázslatos, nem hiába volt a neve Magical Journey, azaz Varázslatos Utazás.
A bevezető utat már havas fenyők övezték (élő fenyő műhóval – nem tudom, mennyi fát használtak fel, de több százat), és kandeláberekkel. Egy nagy sátorba érkeztünk, ahol kis kávézó, és néhány karácsonyi stand állt. Már ott is volt egy-két látványosság, mint pl. a  gólyalábon sétáló hótündér. 10 perces turnusokban indultak a csoportok, külön helyen voltak a történések, így egyszerre sehol nem volt zsúfoltság.

Először egy mini kiállítás fogadott minket, ahol Télapó szánkójánál lehetett fényképeszkedni, illetve egy-két érdekes dolgot lehetett megtudni. Innen Télapó feleségéhez mentünk at, aki a hangulatosan berendezett kis konyhájában várta a gyerekeket. Ő elmesélte, hogyan alakult ki az ajándékozás szokása, illetve elmondta, hogy Télapó egyik rénszarvasa, Rudi eltűnt, és a gyerekek segítségét kérte a keresésben. A következő állomás a Télapó egyik segítőjéhez vezetett. Ez kicsit unalmas és ötlettelen, na de kibírtuk, és a gyerekeknek itt is volt egy-két poén. Ezután kimentünk, és egy kisvonattal utaztunk tovább. Néhány perces út volt, a kis ösvény, amin haladtunk, szépen volt kialakítva, havas fenyőkkel, díszekkel, vilagítással. Egy újabb sátorhoz érkeztünk, ahol egy bögre forró csoki várt mindenkit. Innen gyalogosan, egy szép karácsonyi ösvényen haladtunk. Volt néhány állomás manókkal, ahol a gyerekek feladatot oldhattak meg. A célállomás újabb sátor, ahol felirták a gyerekek nevét, és míg várakoztunk, egy hótündér karácsonyi mesét olvasott. Minden gyerekért névre szólóan jött egy manó, és elvezette őt a Télapó házához. A gyerekek ugyan nem látták, de több Télapó háza volt felépítve, de fa keritéssel, fákkal szépen el voltak takarva. Minden házhoz külön ösvény vezetett, így aztán nem lehetett látni a többi házat. Dani bekopogott, es beléptünk Télapó házába, ami éppen olyan volt, amilyennek én gyerekként képzelném. Télapó kedvesen fogadott minket, kérdezgette Danit, aki nagyon bátran és ügyesen válaszolgatott. Aztán megnézte a nagy könyvét, hogyan viselkedett Dani az evben. Kicsit volt rossz, és sokkal inkább jó. Úgyhogy természetesen kapott ajándékot is. Búgócsigából es színváltós frizbiből választotta végül a frizbit, ami azóta is az esti fürdés sztárja. Mikor végeztünk, egy következő tisztásra vezetett az út, ahol végülmeglett az elveszett rénszarvas, három másikkal együtt. Szerintem nem csak Dani, hanem mi is élveztük ezt a kirándulást. Remélem, megmarad neki az emlék, és biztos vagyok benne, hogy jövőreis elmegyünk, de talán este, mert a fények miatt még hangulatosabb lehet.