Dani dumál

Van úgy, hogy nehezen boldogulunk Danival, mert nem akar szót fogadni, rosszul viselkedik.
Ilyenkor néha megfenyegetem, vagy zsarolom. Valamelyik este azt találtam neki mondani, hogy a rossz gyerekeket szedik össze az utcán a cigányok, ha nem hagyja abba, őt is elviszik. Dani rám nézett, és hangosan el kezdett kiabálni:
 - Cigáááányok, gyertek, vigyétek el anyát!

Ma gyönyörű időnk volt, így elindultunk egyet biciklizni. A sok bicó és séta alaposan lefárasztott Danit, Hazafelé nagy sóhajjal meg is jegyezte: "Álmos lett a lábam!"

Hétvégén madártejet csináltam (mert Marika mamáéknál és Ica mamáéknál is az volt, és mi is megkívántuk.)
Dani ette, ette, már csak a levet kanalazgattam a szájába, mire megszólalt: "Madarat is, anya!"

Dani a pilótafülkében

Dani már rutinos repülőnek számít.
Ha jól számolom, már a 13. repüloutján is túl van. Sosem volt megilletődve, teljesen jól viseli. A pink repcsi pedig nagy kedvenc, emlegeti sokat.
Legutóbb pedig volt szerencséje betekinteni a pilótafülkébe is. A Wizzairnek van egy ‘kapitány útlevél’ elnevezésű promóciója gyerekeknek. A honlapjukról ki kell nyomtatni egy lapot, amin ha a gyerek összegyűjt 10 pecsétet a repülései során, bemehet leszállás után a pilótafülkébe. Danit leginkább a pecsét érdekelte, a Magyarországra tartó úton meg is szerezte az elsőt. Aztán a visszafelé tartó úton ismét elindult a pecsét-szerző útjara. (Egyedül ment a stewardess-hez, es bátran kérdezte, hogy ‘Can I get a stamp?’ =Kapahtok egy pecsétet?). Aztán lattuk, hogy kézenfogva sétál vissza a stewardes-szel. Nem volt aznap a fedélzeten a pecsét , így megengedték neki, hogy még aznap bemenjen a pilótafúlkébe. Nem mondanám, hogy túl lelkes volt, mi annál inkább. Ő már le akart szállni, mert a reptéren várt minket a Honda.