Szilveszter

Véget ért az év, öregebbek lettünk mindannyian.
Az év utolsó napját is csendesen, hármasban töltöttük. Próbáltam Daninak elmagyarázni, hogy itt az új év, de szegénykém nem értette mi ez, így csak azt kérdezte, hol van. :)

Azért csináltunk egy kis bulit is, volt party kaja, tokaji aszú, BÚÉK-os trombita, tűzijáték (az adventi koszorú kapott egy tortára való tűzijátékot), zene és tánc is. Dani most nem volt nagy táncos formájában, pedig nagyon szeret bulizni, ahogy ő mondja. Múltkor az oviban előadta, hogy nálunk esténként party szokott lenni (ez azt jelenti, hogy hallgatjuk a zenét, és ő az ágyon ugrál, vagy táncol, ha úgy tartja kedve, akkor nekünk is táncolni kell.) – Megjegyzem, bizony-bizony, már ilyeneket el tud mondani angolul, szépen, mondatokban. Ahogy látom rajta, nagyon szeret angolul beszélni, ha nem tud egy szót, kérdezi, és szépen mondja utánunk. Azt gondolom, ezt ő egyfajta sikerélményként éli meg, hiszen az ovi elején gyakorlatilag egy szót sem tudott elmondani és megérteni, most pedig kommunikál a gyerekekkel, óvónénikkel. Sokszor ha beérünk az oviba, mindegy, ki jön szembe, kezdi is a mondandóját....hogy ma lesz a karacsonyi buli, hogy mit kapott karácsonyra, hogy én vagyok az ő anyukája... Bár mostanában magyarul is úgy hivom, hogy Duma Dani, mert ha rájön, hatalmas gesztikulások közepette nekikezd, és csak mondja és mondja....

Most rázódunk vissza a hétköznapokba. Mi rosszabbul éltük meg a munkába visszatérést, mint ő az oviba. Ő ugyanonnan folytatta a játékot, ahol abbahagyta, mondhatni várta, hogy kezdődjön az ovi. Bár nagyon vissza se rázódunk, mert nemsoká repülünk haza. Most Danival el kezdtük vágni a centit, hányat kell még aludni. A tavalyi naptárábol készitettem neki egy kis szalagot, minden este levágunk a végéből egyet, igy látjuk, hogy közeledik az utazás. J Már várja nagyon, valamelyik éjjel felsirt, átmentem hozzá, mászott ki éppen az ágyából. Megkérdeztem tőle, hova megy, mire ő: “a repülőtérre”. :)