2013. június 30., vasárnap

Bulizunk

Nálunk aztán móka és kacagás az élet....
Az utóbbi pár napban minden este buli van. Apa vett (a szülinapi pénzéből, vagy mondjuk akkor úgy, hogy tőlem kapott) egy kütyüt, ami képes a telefonra feltöltött zenét lejátszani.
Mondanom sem kell, Daninak nagyon tetszik, és minden este a nagyágyon tartjuk a bulit. Vagyis ő van a nagyágyon, ott ugrál és táncol, mi csak az ágy szélénél állhatunk, vagy ha a kis parancsnok úgy kéri, táncolhatunk.
Képes egy órán keresztül ugrálni (persze pucéran), illetve táncolni (ez egyelőre a feje és a keze ütemre való mozgatását jelenti).
Tegnap az egyik számnál így kiáltott fel: "Ez az én zeném!" És tényleg, ütemre, édesen, nagyon jól nyomta. :) Ilyenkor persze jókat nevetünk, és az alvás is könnyebben megy ezeken az estéken.
És tessék, Dani zenéje (Dada Life: Happy Violence), persze a klippet nem látta :)
https://www.youtube.com/watch?v=e0AD3w67_-o

Nagyon szeretlek...

Dani most kezdi a hízelgős, "nagyon szeretlek" korszakát.
Ormi talán még nagyobb becsben van, mint eddig, napközben is hucápolja, és néha, ha eszébe jut, megöleli, és mondja, hogy nagyon szeretem Ormit. (Ormi egy kis alvós kendő, kicsi kora óta ezzel alszik).
De persze nem csak Ormit szereti nagyon, hanem Apát és Anyát is. Sokszor csak úgy odaszalad hozzánk, megölel, és elhangzik a varázs mondat: "Nagyon szeretlek, Anya / Apa!" :)
Ma pedig annyi puszit kaptunk, mint talán még soha! Végre, ma igazi nyár van itt is, és kivittük a medencéjét. Persze a pancsolást imádta. Olyat játszott, hogy beugrott a medencébe, kacagott egyet magán, kiszaladt, kapott Anya és Apa is egy puszit, és ment vissza, a kör kezdődött elölről. Természetesen nem csak ő, de mi is nagyon jól szórakoztunk. :)

Zajlik az élet

Hű, nagyon régen nem írtam....
Na, nem a lustaság, hanem az a szimpla ok, hogy én is munkába álltam.
Jusztin munkahelyén, ugyanazon az ügynökségen keresztül, amin ő is, dolgozok mostmár, a munkaköröm pontos megnevezése: irodai adminisztrátor. Teljes munkaidőben, hol 8-tól 4-ig, hol 8:30-tól 4:30-ig keresem mostmár a pénzt (Dani szerint azért, hogy több csokis békát tudjunk venni a boltban), és gazdagítom a Yusen Logistics-et.
Hogy Dani hogyan vette az akadályokat? Szuperül. Mivel egy autón osztozunk ketten Jusztinnal, és az úticélunk ugyanaz, de mivel az ovi csak 8-kor nyit...Nem volt egyszerű ugyan, de megszerveztük az életünket. Ismerünk egy kedves magyar párt, akik az ovitól pár házra laknak, és van egy Dani korú kislányuk, Emma. Ők felajánlották, ha 8-ra megyek, elviszik Danit oviba, ha reggel 7:30 körül kitesszük náluk. A másik megoldás, hogy Jusztin munkatársakkal megy 8-ra, én pedig viszem Danit oviba, és 8:30-ra érek be. Igen, igen, szervezés....
Dani nagyon ügyesen vette az egész napos ovit. Amikor először hagytuk Emmáéknál, szépen kikísért minket, mondta, hogy vigyázzunk magunkra, és becsukta mögöttünk az ajtót. Az oviban apa nagy meglepetésre még alszik is ebéd után, játszik, nagyon jól elvan, és egyre több szót és egyszerű mondatot hoz haza. Ja, és ezzel párhuzamosan szuperül halad a szobatisztasággal is. Már csak alváshoz van pelus, pisi, kaka ügyesen megy a bilibe, WC-be, bokor tövébe....
Reggelente lelkesen készül az oviba, sosem mondja hogy nem megy, néha az oviban van még mindig kis pityergés.
Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ilyen okos nagy fiú! :)

2013. június 3., hétfő

Puding a mikróban 5 perc alatt

Na figyeljetek! 5 perces édesség a gyerkőcöknek?
Fél liter tej kimér. Egy csomag pudingpor, 4 evőkanál cukor egy magas falú edénybe (nálam Tupperes kancsó), kicsi tejjel összekever, hozzá a maradék tej. Mikró legmagasabb fokozatra, 5 percre állít. 2,5 percnél kancsó kivesz, kavar, 2,5 percre visszatesz. Igen, ennyi. Kész a puding. Nyilván míg hűl, kavarjátok, hogy ne bőrösödjön, hűtőben végezze kis tálakban. Vagy, ahogy nálunk palacsintában.
Kis kuktáknak is tökéletes recept. Hajrá Bence! Vagy akár kis segítséggel már Fruzsi és Beni is ügyes lesz!
forrás: nosalty

Car boot sale - avagy az angol zsibi

Angliában nagy divatja van az úgynevezett car boot sale-eknek (ejtsd kár bút széjl), ami magyarra fordítva az autó csomagtartójából való árulást jelent. Olyan ez, mint otthon a zsibi, vagy mondjuk egy élő vatera. :)
Kanadából ered a szokás, az 1970-es években lett Angliában is honos. Jól működő, hasznos vásárlási forma.
Mit is takar? Általában egy nagy füves részen, mezőn egymás után felállnak az árusok az autóikkal, és az otthon már feleslegessé vált holmijaikat áruba bocsátják. Legtöbb talán a játék, de ruhát, szerszámokat, edényeket, kütyü-mütyüket, sőt, még autót is lehet venni. És a lényeg, mindent olcsón.
Most voltunk először, a hozzánk nagyon közeli Holcot car boot sale-en.
Ez szerintem egy átlagos méretű vásár lehet, de ami előre feltűnik, hogy nagyon jól szervezett. Egy családi vállalkozás kereteiben működik, de nem látszik rajta, honnan nőtte ki magát. 10-re érkeztünk, már rengeteg autó parkolt. 1 fontot kell fizetni a parkolásért, más belépő nincs. Rengeteg segítő van, akik irányítják az autókat, segítik a parkolást, fejetlenségnek nyoma sincs. A vásár területén a szokásos büfék, zöldséges, fagyis, vattacukros is árul.
Tökéletes egy szombat délelőtti családi programnak, és valószínűleg a gyerek is kap valamit, hiszen ha ügyesek vagyunk, 10 penny-ért is landolhat valami a táskánkban.
Ami fontos, hogy nem szabad elszállni, és összevásárolni mindent, csak azért, mert olcsó. Mi is tudtunk volna venni ezer dolgot Daninak is, bicót 5 fontért, Black&Decker munkapadot 8 fontért....De ha máskor is megyünk, mit veszünk? És tényleg kell nekünk?
Mi mit vettünk?
Dani kapott 5 mesekönyvet, összesen 1 fontért (egy nagy Sam a tűzoltós, egy nagy Thomasos, egy Kis piros traktoros, egy kis Thomasos, és egy Noddy-s). Egy kisfiú árult a mamájával, és már csak egy font hiányzott neki, hogy megvegye a kinézett Monopoly játékát. Hát, hozzásegítettük. :)
Aztán kapott még Dani egy Roary versenyautót 50 p-ért, gyönyörű állapotú, elemes, most ő a nagy kedvenc. Apa kapott szerszámokat 3,5 fontért, anya pedig 4 pár fülbevalót (ezek újak) szintén összesen egy fontért. Ennyi volt a vásárfia, plusz egy vattacukor, plusz az élmény. :)
Plusz az élménybeszámoló nektek, gondolom, a következő látogatáskor mindenki ki akar majd menni. :)