Dani mesél

Az esti mese már-már rutinszerűen zajlik nálunk. Fürdés és fogmosás után választ magának egy könyvet, lefekszik a helyemre, apát lefekteti a helyére, és kezdődhet az olvasás. 
Egyik kedvenc meséje Bartos Erika  Bogyó és Babócája. Eleinte csak a mesét látta, később kapott könyveket is. Most, hogy Marika mama jött hozzánk, kapott újra két kötetet. Kedvence az lett, amelyikben a Homokvár és a Gömbi tornya címűek vannak. Napok óta ezeket kell olvasni. Tegnap este ment a szokásos felolvasás, és egy-egy sor végét kihagyva, hagytam, hogy Dani fejezze be a mondatokat. És lám, mit vettünk észre? Dani a 6-7 felolvasás után nem csak a sorok végét, hanem szinte az egész mesét kívülről tudja! Tulajdonképpen félig ő mesélte a mesét!
Csak néztünk egymásra, mi felnőttek, és dagadtunk a büszkeségtől, milyen okos a gyerekünk / illetve mamának az unokája! :-)

Kirándulás Dél-Nyugat Angliában

Már lassan egy éve Angliában élünk, de az országból még nem sokat láttunk. Marika mama tavaszi látogatásának idejére így terveztünk egy kirándulást. Kapóra jött egy 'akció', aminek kereteiben nagyon jó áron lehetett foglalni egy mobilházas üdülőben szállást. Választásunk (a még elérhető helyek alapján) Devon megyére, az Exmouth nevű város melletti Devon Cliffs nevű szálláshelyre esett.
Na, mivel kirándulás, úgy gondoltuk, belesűrítünk a programba mindent, ami csak belefér, de még kényelmes. Azt, hogy a gyerekek nem bírják az utazást, előre megcáfolom. Legalábbis Dani setében ez most nagyon nem volt igaz. Semmi gond nem volt vele, gond nélkül bírta a kocsikázást, a kirándulást, sétálást, nagyon jól érezte magát. Jusztin mondta is, hogy egyszer csak azon vesszük majd észre magunkat, hogy a gyerek hátizsákkal nekivág Nepálnak.:)
Péntek reggel vágtunk neki az útnak. Első nap egy oxfordi kitérőre álltunk meg. A várost a 8. században alapították, helyet ad Anglia (és egyben az angol nyelvterület) legrégebbi egyetemének. Az álmodó tornyok városának is nevezik. Gyönyörű, nagyon hangulatos város. Nyilván az egészet nem jártuk be, az egyetem néhány épületét, és a könyvtárat csodáltuk meg kívülről, illetve bementünk a Tudománytörténeti Múzeumba. Dani olyan érdeklődően figyelte az épületeket, felszabadulva szaladgált a tereken, lehet szemlélte a jövendő iskoláját. :) Oxfordban van egy nagyon hangulatos fedett piacrész, kicsi, gyönyörű boltokkal, itt is sétáltunk egyet, és nézelődtünk. Dani kedvenc boltja a nagy kirakatos cukrászda volt, ahol a nénik a kirakatban díszítették a szebbnél szebb süteményeket.

Egyetemtér

A fedett piacon

Hm, ide járok majd könyvtárba....

A városról még annyi, hogy a belvárosban nehéz parkolóhelyet találni. Igen sokat keringtünk, mire sikerült. A belváros tulajdonképpen le van zárva az autók előtt, éppen ezért rengetegen biciklivel közlekednek.
Oxfordból indultunk a szálláshelyünkre. A szállás nagyon kellemes meglepetés volt. Egy nagyon szép, modern, tiszta, három hálós, nappalis, két fürdőszobás lakókocsit / mobilházat kaptunk. Dani itthon még mindig kiságyban alszik, így kérdéses volt, hogy tetszik majd neki a nagyágyon való alvás. Semmi gond nem volt. A fal mellé toltuk az ágyat, mellette aludt mama, ügyesen, gond nélkül aludt el minden este, és ha otthon érte, akkor délután is. A teraszunk és a nappalink a tengerpartra nézett, előttünk csak két sor lakókocsi volt, de mivel egy lejtős helyen álltak a házak, zavartalanul le lehetett látni a partra. Maga a komplexum is nagyon jó, több játszótér, parti kávézók, uszoda rengeteg gyerek csúszdával, szóval rossz idő esetére is lehet programot csinálni. Ami nem tetszett a program lehetőségek közül, az egy nagy szórakoztató központ, telis tele játékgépekkel. A gyerekek vödör szám dobálták a két pennyseket, ez számomra megdöbbentő volt.
Első nap a parton sétáltunk egyet, Dani találkozása az Atlanti-óceánnal nagyon klassz volt. Olyat játszott, hogy szaladt a hullámok elől, de volt olyan is, hogy a hullámok felé futott. A kagylógyűjtés is nagyon tetszett neki.  Nem maradhatott el a merülés, sem neki, sem nekem. Szerencsére mindketten vittünk váltócipőt. :-)
Már a nap végére láttuk, hogy Dani és a tengerpart jó barátok lesznek. :)

Első találkozás az Alanti-óceánnal

Megmerülve

Második nap a szálláshelyünkön maradtunk. Reggeli után a játszótéren kezdtünk, majd lementünk a partra. Olyan gyönyörű időnk volt, hogy az ebédet a teraszon tudtuk elkölteni. Ebéd után Dani aludt egy nagyot, ébredés után pedig meglátogattuk a már említett uszodát. Uszi után vacsorázni mentünk egy szép, helyi étterembe. Az Exmouth-i partnak ezt a részét, ahol voltunk, Sandy Bay-nek (homokos öböl) hívják. Egy magas sziklafal alatt van a széles, homokos part. Egy viszonylag meredek, lejtős úton lehet leereszkedni a partra. A parton sok-sok szép követ, és kagylót tudtunk gyűjteni, Dani nagy örömére.

Árnyékos kép

Sütkéreztünk

Harmadik napon egy újabb kirándulást terveztünk. Egy órányi kocsiútra volt Dartmouth vára, ezt terveztük megnézni. Az idő még mindig kegyes volt hozzánk. bár közel sem volt olyan szép napsütés, mint előző napon, az eső nem esett.Dartmouth gyönyörű kis város. Azt szokták mondani, ha az ember valahová születik, annak a helynek a szépségeit nem tudja egy idő után értékelni. Hát, ha egy olyan hegyoldali kis házikóban laknék, ami egy gyönyörű öbölre néz, nem hiszem, hogy valaha is megunnám a panorámát. :) A várnál le lehetett menni egy partszakaszra. Kicsi, de nagyon szép öböl volt, sok-sok élő kagylóval a sziklákon. Dani talált magának kis barlangot is. Megnéztük a történelem során sokat látott és sok csatát megélt várat is, sőt Dani még egy húsvéti tojásvadászatra is benevezhetett, aminek a végén kapott egy csokinyuszit. A várról szép kilátás nyílt a környékre, megnéztük a mellette lévő templomot is.

A parton

A vár új fegyverese

Parton

Dartmouth-ból (véletlenül, az iPhone navigációja révén) komppal mentünk tovább az Angol Riviérára, Torquay városába (itt élt sokáig Agatha Christie). Először a Cockington nevű kis települést néztük meg, ahol sok szalmatetős, eredeti pompájában tündöklő ház maradt meg. Sétáltunk egy nagyot, nézelődtünk. Volt egy rész, ahol különböző mesterségeket mutattak be, Daninak itt természetesen a kovács bácsi volt a kedvence. :) Láttunk egy vízi malmot is, amit Danit a fogmanók mintájára elnevezett vízi manónak. :-) Innen még egy sétát tettünk Torquay kikötőjében. Ez félő volt, hogy nem fog menni, Dani ugyanis ekkorra már szétcsúszott eléggé, és szinte nyitott szemmel aludt a kocsiban. Aztán csak kipattant a szeme, így itt is tettünk egy kört. Igazi nyaraló város, apró boltokkal szép kikötővel, hangulatos városrészekkel. Jusztint a hegyoldalba épült házak Monacóra emlékeztették. Indulás előtt egy cukrászdában vettünk egy-egy sütit. Danién apró cukorkák is voltak, és miután a pink színűt megette, teljesen felpörgött. :-) Hazáig egy szemhunyásnyit sem aludt, dumált, szórakoztatott bennünket.

Cockington

Torquay

Utolsó nap 10:00-kor el kellett hagynunk a szállást. Miután kijelentkeztünk, még betértünk az uszodába, rossz idő lévén nem nagyon volt jobb ötletünk. 12 körül indultunk el, az utolsó úticél a Stonehenge volt. Szerencsére, mire odaértünk, kisütött a nap, úgyhogy itt is tudtunk egyet sétálni.

Innen pedig indulás haza. Dani még most is emlegeti, hogy a tengerpartra akar menni, és a lakókocsiban akar lenni. Toppant egyet a lábával, és kiált hozzá, 'De akajok!'

Dani dumál

Jusztinnal készültünk indulni otthonról, Dani terv szerint marad otthon mamával.
- Anya, hova mész?
- Apával elmegyünk, jövünk nemsoká, van egy kis elintéznivalónk.
- Dani is megy intézni.

Oviból séta hazafelé.
- Anya, veszünk csokit?
- Nem, most nem veszünk.
- Nincs pénzünk. De lesz majd sok pénzünk.


Fürdés.
- Dani, fogsz majd fürdeni Petrával és Bencével a kádban Magyarországon?
- Petrával fürdök.
- És Bencével?
- Nem. Bence nem fér bele.